Szilda életmódalakulása

2010-11-09T11:41:00.000+01:00

Egy reggeli beszélgetés Feldmár Andrással from kecsua csomó on Vimeo.

Kommentár nélkül...

Fly Lady második nekifutás

2010-11-03T00:10:00.000+01:00

Szerintem nagyjából pont egy éve kezdtünk neki egyik barátnőmmel ennek a programnak. Sikeres volt, sokáig csillogott villogott is minden a házban, aztán a baba várás borította dolgokat... kidőltem a csatasorból az első 12. hétben, utána meg már reménytelen szélmalomharcnak tűnt újra rendszeresen seprűt ragadni. Ennek ellenére az egész várandósság a rendmánia jegyében telt, de határozottan görcsösen.
Most úgy érzem, képes lennék lazábban, de következetesen újra szembeszegülni a kosz, és káosz hőseivel, és megnyerni a küzdelmet.
November elseje tökéletes kezdőnapnak bizonyult.

Hétfői napra esett
A 30 napos bevezető programnak decembere elején lesz vége, és így esélyes, hogy karácsonyra megkímélem magam jó adag stressztől
November határozottan semmilyen hónap... legalább feldobom most valamivel

Az előző nekifutásom sem múlt el nyomtalanul. A falon őrizte emlékét egy mágneses naptár, amit május óta nem cseréltem le, de tegnap este igen, és újra ott jár időben, ahol mi.
A benticipőt lelkesen viselem azóta is, így a 32 napos bevezető második napjának felét, már ki is pipálhattam.
A mosogató csillog... tervek szerint, ez így lesz minden este.
Reggel este arc mosás... ez tűnik most a leglehetetlenebb küldetésnek... no nem az, hogy vízzel sitty-sutty összevizezem az arcomat, hanem a lemosó, tonik, hidratáló hármasa... mert nagyon ráférne az arcomra... és mert megérdemlem, vagyis megérdemeljük...
Remélem hosszabb távon fogok kitartani mint legutóbb, többek között nem szeretnék babát várni mostanság, így ez az ürügy talán elmarad, és nem szakítja félbe az életemet takarítás terén.
Egy szó mint száz, újra belevetem egy új, élet minőség javító szokás kialakításába, aminek alappilléreti magyarul ezen az oldalon találjátok meg, ha elmélyülnétek Ti is a témában.

Egy gondolat, ami megragadott

2010-11-01T23:24:00.004+01:00

Forrás

Tegnap este unottan válogattam a tv semmit mondó csatornái között, és fogalmam sincs melyik ritkán emlegetett csatornán ragadtam le. A téma emberi faj, és a monogámizmus kapcsolatát vizsgálta.
A műsor gondolatmenetének első pillére az volt, hogy a faj fennmaradásának feltétele volt a közös gyerek nevelés, mert az anya nem tudta egyik kezében tartani a gyermekét, másikkal pedig hatékonyan megvédeni magukat(eszközökkel) a felegyenesedés után, mert ugye addig a hátán vitte a gyermeket. (Bevallom itt elakadtam, mert ha négykézláb volt, akkor meg járt a kezén, szóval azért nem volt eszköz a kezében, de ettől a gondolatomtól tekintsünk el, mert ha belemennénk, borulna minden további gondolat:))
Közös érdekké vált a közös utód gondozás.
A többnejűség nem volt kifizetődő a hímnek, mert nem tudott annyi tápanyagot biztosítani.

Forrás

Maradt azonban egy örök feszültség.... "hű legyek, vagy szórjam a magjaimat minél több felé, amivel viszont nem tarthatom a kezemben utódaim sorsát..."
Többször megfogalmaztam már magamban, hogy az egyed, és faja érdekei gyakran ellentétesek egymással... Főleg, ha a társadalom elvárásait is szem előtt szeretnénk tartani...
Minden nő hűséges férfit képzel maga mellé, és a férfiak is vágynak szerető társra... mégis milyen sok a megcsalás, bármelyik fél részéről napjainkba...
Kiemelnék két gondolatot:
1. A kapcsolatok általában a 4 év környékén szoktak mély pontra kerülni, és ennek az a magyarázata, hogy az utód 4 éves korban éri el azt a szintet, amikor már a közösségbe kerülhet, és "bárki" vigyázhat rá...

2. A házasság olyan mint a kenyér: akkor jó, ha minden nap friss

Amikor első fiacskánkat vártuk, több helyről hallgattam a féltő gondolatokat:

Gergő nem az a család apa fajta, sosem emlegette fiatalon, hogy gyereket szeretne....(Drága uram eleve nem az az álmodozós fajta, meg magáról dumálós fajta, sok okos ezt is tudhatta volna...)
Mi lesz így a kapcsolatunkkal, egy gyerek sok változást hoz ám, tudod ugye?(kérdezték ezt olyanok, akiknek se párjuk se gyerekük)

Általában annyit mondtam, hogy bízom magunkban annyira, hogy megoldjuk, és a javunkra fordítjuk ezt a helyzetet.
De mit gondoltam valójában?
Szerintem egy kapcsolat folyamatos változások mellett maradhat csak érdekes, különleges és varázslatos. Minden kapcsolatban van egy pont, amikor vagy nem tud tovább fejlődni, és elkezd vissza fejlődni, vagy ha tudna sem engedik, mert félnek a változástól... a probléma az, hogy a kapcsolat sorsa szempontjából mindegy, hogy miért nem fejlődik tovább... Stagnálni nem lehet... vagy fel, vagy le....
Ne vállaljunk azért gyereket, hogy helyrehozzunk egy megromlott kapcsolatot, nem erről van szó.... De egy párkapcsolat célja, az utód nemzés, gondozás... már faji szinten nézve... és az ösztöneink azért működnek... vágyunk erre... Kimondva, kimondatlanul... sokakat látok szenvedni ennek a vágynak a kielégületlensége miat...

A mi kapcsolatunkat bearanyozta minkét gyermekünk érkezése. Sok újat, és közös feladatokat adott, ami még összetartóbbá tett minket...
Naponta adok hálát azért, hogy a férjem még mindig nőként tekint rám, értékel, és én is értékelni tudom őt...

Két hónapja:)

2010-10-18T22:51:00.000+02:00

Ma két hónapos a mi dárga második fiacskánk, aki éppen apukájával küzd, mert nem szeretne bodyt venni:). Nem szeret öltözködni...
Amit szeret, gagyogni, vigyorgni, kacérkodni a világgal. Természetesen a szopizást sem hanyagolja, ennek megfelelően szépen nődögél. Leglátványosabban a végtagjai hossza, és fejmérete változik. Idazán mókás arányokat tud magáének.
Kiegyesúlyozott, boldog baba. Nem szeret pelusba pisilni és kakilni, így már most sajátos kis bilije van.
Éjszakánként egyszer ébred, nappal is jókat alszik, különösen kendőben. Sokat pihenget, szemlélődik apa pocakján, de anya háta is kényelmes nyugovó hely.
Gyanús, hogy ujjszopós lesz, de annyi baj legyen.
Tesófronton minden gördülékeny jelenleg, csak néha küldte volna vissza Olivér a világra segtő bábához a kisöcsit, de feltétlenül kérni kellett volna másikat helyette:).
Méreteket nem tudok mondani. Nem vagyok a számok embere, de ezerszer csodásabb a világ a mi kis Tivadarunkkal.

Reakció-azaz Mindenki úgy szülhessen ahogy szeretne!

2010-10-10T09:51:00.001+02:00

A nap folyamán igyeksze megkeresni megint a gondolatébresztő cikket, valószínű nem lesz nehéz, de mielőtt foglalkoznék vele, leírom amit én gondolok.
Jogok, törvények, kötelességek, lehetőségek, felelősség, gondatlanság, önzés....
Ezek a szavak röpködnek most a szülés születés, és Dr. Geréb Ágnes körül.
Tudom hogy fontosak a papíron leírt törvények, jogok, induljunk ki tehát ebből.
Mikortól van egy nőnek felelősségea gyermeke felé?
Erre a kérdésre az én életem egy nagyon végletes példa, mert számomra már kislány koromban evidens volt, hogy lesz gyerekem, akiért felelős leszek. Lesz gyerekem, akit ebben a testben fogok táplálni 9 hónapon keresztül, és ezzel a testtel kell a világra hoznom. Ennek megfelelően feladatomnak éreztem erre a testre vigyázni, óvni, és tudatos károkozás nélkül megtartani a legjobb helynek gyermekem életének elős szakaszára.
Tisztában voltam azzal, (és szerintem ez az a szint amit talán a nagy átlagnak már képviselnie kéne) minek az eredménye egy gyermek. Ennek megfelelően védekezés ide vagy oda, tudtam, hogy nem szeretkezem olyan férfivel, olyan időpontban, amikor nem tudunk gyermeket vállalni, nem tudunk a kis jövevénynek családot, hátteret biztosítani.
MERT
Az a véleményem, hogy a gyermek jogai fogantatásától megvannak ekkor leginkább még az életre, és figyelembe kell venni őket. Ezzel nem értünk egyet a Magyar Állammal, és a magzat élete anyai akaratra kioltható a terhesség bizonyos szakaszáig... Biztos vagyok abban, hogy azok a nők, akik ezt a számukra is fájdalmas utat választjá, a gyermek érdekei miatt IS döntenek így. Nem nevezném őket önzőnek, felelőtlennek, sem gyilkosnak. Az orvost sem aki elvégzi, mert sajnos ha nem lenne rá törvény sarlatánok végeznék ezeket a beavatkozásoka, és nincs értelme a nők veszélyesztetésének.
Mindenesetre számomra furcsa, hogy az a nő, aki 9 hónapon át szíve alatt hordta, táplálta, sok esetben tűrte gyermekét, megvádolható az önzéssel.
Mivel most a gyermek megszületéséről szeretne? törvényt alkotni a magyar állam, és a terhesség egy újabb pontjától már jogai vannak a gyermeknek, tehát nem dönthet sem az anyja sem más az életéről, örökölhet, stb, adjunk neki jogot arra, hogy úgy szülessen ahogy szeretne.
Vannak már arra utaló kutatások, hogy lehet kommunikálni a magzattal születése előtt. Ezt nem kétlem. Azt viszont igen, hogy ennek van olyan formája, amit egy bíróság értelmezni tudna. Szóval nem tudunk pl nyilatkozatot kérni a gyermektől, hogy hol szeretne születni... ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat még 18 évig a szülei fognak helyette, érte, vele kiállítani. És itt nagyon fontos mind a három szó. Egy jó szülő ilyen estekben természetesen nem a saját, hanem a gyermeke érdekeit fogja szem ellőtt tartani. Feltételezzük tehát, hogy vajon egy gyermek hol születne meg a legszivesebben.
Az anya, és a gyermeke megbonthatatlan egységet képeznek fogantatástól, a baba megszületéséig. Ennek fényében, valószínű, hogy sok közös pont van érdekeiket tekintve, tehát ha az anyának jó, jó a gyereknek is.(lehetnek extrém esetek, de azért ez alapvetően megállja a helyét)
Mikor akar születni egy baba? Akkor amikor itt az ideje, vagy akkor, amikor az orvos(akár minden jó szándékával) de jónak látja? Itt is lehetnek extrém esetek, de általában az a szülés megindul magától, és a gyermek egészségesen világra jön.
Hogyan akajra végigjárni az utat, ami az anyaméhtől a külvilágig vezet? A saját és anyukája tempójában, vagy az orvos(legjobb tudása szerinti) tempójában? A szülések a világ sok területén háborítatlanul lezajlanak. Ha a nők alklamatlanok lennének megfelelő időpontban, megfelelő mennyiságű oxitocint termelni, akkor már kihalt volna az emberiség. Szerintem a gyermek is azt szeretné, ha anyukájával együtt működve a még tökéletes egységüket kihasználva, hagynák őket megvívni a harcukat egymásért, és az életért.
Miért lehet fontos, hogy az anyuka biztosnágban érezze magát a szülés közben? Mert félelem hatására leáll az oxitocin termelés... Ráadásul a szervezet számára tökéletesen mindegy, hogy vélt, vagy valós félelelmről van szó. ÉN a tapasztalataim miatt, félek az orvosoktól, lehet hogy ez vélt félelem, de hatása a szervezetemre épp olyan, mintha valós lenne... szóval komoly hátrányom van korházi szülés esetén. Ez az én kényelmem? Lehet, de hogy ez nem függetleníthető a születendő gyermekétől, az biztos.
Nézzük meg az út végét... Vajon kibújás után, mit szeretne a gyermek,
Méreckedni egy hideg mérlegen, vagy anyja meleg ölét?
Tudni a saját fejkörfogatát, vagy megismerkedni a cicizéssel, azzal ami még sokáig táplálni fogja?
Azt szeretné ha azonnal leválasztanák anyjától, és elvágnák a köldökzsinórt, vagy azt, hogy amíg abban látszik az élet, addig hagyják hogy használja?
Saját kis rácsos gurigában szeretné töleteni az idejét, vagy anyukáján?
Olyan emberek közé szeretne vajon születni, akikkel majd az életét éli, akiknek 9 hónapon át a hagnját hallotta, vagy idegen, gumikesztyűs, zöldruhás emberek közé?
Egy meghitt otthonos környezetbe, vagy egy reflektorokkal bevilágított zöld, vísszhangzó környezetbe.
Hirtelen ennyi jut eszembe...
Szerintem a bábai model által kialakított születési protokoll nem csak anya, nem csak baba, hanem családbarát is. Semmi kivetni valót nem találok abban, ha a testvérnek lehetősége van a vajúdási, szülési időszak alatt az édesanyja mellett lenni. Nem fogja trauma érni, nem fog(ha kislány) félni a szüléstől, nem fog (ha fiú) undorodni a nőktől. Két és fél éves fiam, számára is biztosítva volt ez a lehetőség, anyukám jött be, vagy ment ki vele igénye szerint. Olivérnek megvan a maga szüléstörténete kisöccse születéséről. Megható, nem számítottam rá. Nagyon lelkesen beszél róla, pedig nem sokat voltak benn, de amikor kibújt a kistesó azonnal. És minden anyának kívánom, hogy lássa gyermeke szemében azt a csillogást a kistestvére láttan, amit én láthattam. Sokan voltunk akkor és ott egy szobában? Számomra pont elegen. Nekem könnyebb volt elviselnem hogy ismerősök között tényleg felvállalva magamat adhattam életet gyermekemnek. Magabiztosságot és biztonságot adott. Nem szeretem, sőt természet ellenesnek tartom ha idegen férfiak, akár vizsgálat céljából belémnyúlnak, szemlélnek, és megmondják mikor milyen pózban szüljek... Nekem valahogy egészségesebb, emberibb a családi kör, a szülő anya által megválasztott emberek közege ezekben az órákban. Korházban zavarja az orvost a nagyobb gyermek... tehát az hogy az anyát esetleg előresegíti már teljesen mindegy....
Van a születésnek még egy nagyon fontos momentuma a gyermek biztonságban történő világrajövetele után. A lepény megszületése... Ez az a szakasz, amikor már orvosok által is bizonyított, hogy a gyermek tud segíteni az anyukájának, ha elkezd szopizni. Máris nem kell oxitocin innyekció, hisz a szoptatás segíti ezt. Persze ha a gyereket azonnal fel kell öltöztetni(miért is?), akkor ez nem megy... főleg, hogy max fél órát lehet várni a lepényre...

Szóval az otthonszülést választó nők, sokkal több dolgot vesznek figyelembe választásukkor, mint a gyertyák és füstölők lehetőségét... és valahol úgy gondolom, hogy IGENIS, MERT MEGÉRDEMLIK, adják meg a szabad szülés jogát, minden nőnek! Mert egy önmagát a gyermekért fláldozó anya, nem fog tuni stabil hátteret adni a gyermekeinek... az érdekek közösek...

Szívek forradalma

2010-10-09T16:52:00.002+02:00

Nem kell egyet érteni, nem kell megérteni, de JOGOT KELL ADNI. Arra, hogy egészséges, döntésképes felnőtt családok eldöntsék, hogy születendő családtagjukat hol szeretnék világrahozni.
Emellett JOGOT kell adni arra is, hogy képzett segítséget kérhessen emellé a folyamat mellé, amit nem kell ugyan levezetni, mert egy természetes és megállíthatatlanul lezajló folyamat. Szükség lehet azonban a kísérésére, lelik, testi szinten egyaránt.
Ha azt a kíséretet valaki vállalja, ma Magyarországon törvénysértést követ el. Emiatt a családok sem tudnak élni azzal a jogukkal, ami papíron van Nekik.
Lehet e törvényi paragrafust találni arra, hogy Geréb Ági jogsértést követett el? Lehet. Előzetesbe lehet ezért tenni? Igen, meg is tették.
Azt mondani, hogy hálapénzt fogadott el? NEM!
Azt mondani, hogy Ági gondatlanul veszélyeztet bárkit? NEM! Nem tudok még egy olyan szakembert, aki gondosabban informálna egy kismamát arról, mi történik majd vele szülés közben, hogyan viszonyuljon magához, a babához születés alatt, és után. Nem találkoztam olyan orvossal, aki lelki támasza is lett volna egy kismamának a várandósság alatt, előtt, után.(és itt is nyomatékostom, hogy lehet hogy van, de még nem találkoztam vele)
Számomra mindezekre szükség van ahhoz, hogy biztonságban, önbizalommal álljak a szüléshet. Ehhez persze jogom van, de ha élek vele, bajba sodrom a segítőmet, akinek kimondhatatlanul sokat köszönhetek. Ezzel a kettős érzéssel nem vagyok egyedül. Szeretnénk élni a törvények által adott jogunkkal.
Nem kell hogy mindenki bizalmat szavazzon ugyanannak az orvosnak. Én sem tudnám megtenni affelé az orvos felé, akivel nagyfiamat szültem, de még csak be sem pereltem, eszembe sem jutott, és rossz hírét sem keltem. Ha más bízik benne, és biztonságban érzi magát mellette, akkor mellette fog a legkisebb komplikációval szülni.
Én Ágiban, és az Őt körülvevőkben bízom. Sokan mondják erre azt, hogy őrült vagyok. És egy gyerekgyilkosra bíznám magamat, és a családomat, és erre ne várjam hogy bárki is jogot adjon. Ági gyerekgyikossága hazugság. Voltak veszteséggel zárt szülések a kísérete mellet. Kérdés amúgy, hogy van e olyan szülész, akinél még soha? Persze sok "ha így vagy úgy lett volna" merülhet fel. Olvassuk el a konkrét eseteket, és gondolkozzunk el rajta, hogy mik a válaszok... szerintem felesleges... mert azon sem gondolkozunk el, amikor korházban történi ilyen, mi lett volna otthon, pl oxitocin, epidurál nélkül... Még a saját esetem kapcsán sem gondokozom inkább el rajta. Akkor az volt...

Ági nemzetközileg elismert szakember, akitől elvették a jogot hivatásának gyakorlására. Ha azonban valakinek tényleg hivatása van, és elhivatott, ennek a gyakorlása nem tud egy bírói döntésen múlni. A tudása megmarad, és azok is akik CSAK benne bíznak, ami egy ilyen intimitást igénylő hivatás esetén nem felróható a nőknek..

Megnézhetjük azt a "sok" problémás esetet, de ne felejtsük el, hogy a sikertörténeteket nem mondják be a tvben. Az nem hír, hogy egy anyuka ma délután 3kor, 12 órás eufórikus vajúdás után otthonában adott életet egészséges kisfiának. A szülést kísérő szakember, X. Y. utána távozott, maga után hagyva a boldog új családot.
Pedig ez történik, az esetek többségében. Fáj amikor nem? IGEN! Törekedni kell, hogy minnél kevesebb ilyen legyen? IGEN! DE akárhol szülünk, a lehetősége annak, hogy valaki sérül, nem csökkenthető nullára, és ennek mértéke első sorban nem a helyszíntől, felszereltségétől függ, az esetek 80%-ban.
Nem szeretnék statisztiákba bonyolodni. Felesleges.
Számomra ez az eset

megmutatja, hogy az élet mennyire nem törvények közé szorítható...
megmutatja, hogy milyen hatása van a médiának(nem újdonság)
megmutatja, mennyi múlik egy egy szóválasztáson
megmutatja, milyen könnyen ítélünk felszinesen, fél-,vagy elferdített információk alapján
és végül rámutat arra, hogy fel kell emeljem a hangom, akkor is ha halk, akkois ha nem tökéletes és nem feddhetetlen, akkoris, ha támadni fognak érte, mert ez egy jó és fontos ügy, még akkor is ha kevesen vagyunk...

Egy megszűnt irígység

2010-10-05T00:09:00.000+02:00

Ezt képet néztem sokat a szülés altt, fontos élményekhez vezetett.

Egész életemben igyekeztem senkire nem irígykedni, mert ha valamit akarok, akkor tegyek érte, érjem el. Volt ezonban egy nagyon szűk csoportja a társadalomnak, akik közé nagyon szerettem volna tartozni, de elképzelhetetlennek tartotam. Úgy gondoltam, ez egy olyan közeg, amiben nekem nincs helyem, amihez én nem vagyok elég különleges, amihez én nem vagyok elég bátor. Régóta nem foglalkoztam ezzel a vágyammal, méllyen elnyomtam magam, nagyon nagy sikerrel.
Akkor sem vettem észre, hogy az egyik legnagyobb álmom felé haladok, amikor napról napra egyre közelebb voltam hozzá. Eltelt több mint egy hónap ennek az álomnak a megvalósulása óta, és csak most fogalmazódik meg bennem ez az egész.
Hétvégén voltam a Mamami Klubban, és beszélgethettem egy kedves barátnőmmel, aki abba a bizonyos csoportba tartozott, és nagyon meghatott, ahogy mesélte mennyire szurkoltak nekem, hogy tényleg végig tudjam csinálni, mert számára is hihetetlen volt ahogy egyik pillanatról a másikra megállíthatatlanul indultam végre tényleg az én utamon. Ő hat gyermekét szülte intézményen kívül, nagy hatással volt rám a békéje, harmóniáj, kiegyensúlyozottsága, és az az egyensúly, amit megtalált az életében maga, és a családja számára.
... és igen, az előző mondatban megfogalmaztam azt a bizonyos álmot... amit még magam számára sem mertem komolyan kimondani még soha... csak most látom, miután megvalósult... Tivadar megszületése még mindig nagyon mélyen hat rám, folyamatosan, változatlanul. Intézményen kívül... és nem érzem magam különlegebbnek, bátrabbnak mint eddig. Leginkább azt érzem, hogy végre egyszer megtettem, amit tennem kellet, nem hátráltam meg, kitartottam, és meg lett az eredménye, ami az összes áldozatot, harcot, kihívást megérte, amit követelt.
Különleges élmény akkor észrevenni egy elfolytott érzést, amikor feloldódott.... kiváncsi vagyok mit rejtegetek még magam elől....

Programajánló

2010-09-30T22:05:00.000+02:00

Szombaton kezdődik a nemzetközi babahordozó hét! Remek progamok, legyünk minál többen! Részletek itt!

(már nem vagyok ám ilyen sápadt, ez a kép pár hete készült...)

Egy hónapja...

2010-09-19T23:04:00.000+02:00

... reggel egy fél napos csecsemő, és két és fél éves nagyfiú között ébredtem. Új család... Előtte egy nappal, szokásos pisilés ingerrel ébredtem, csak valahogy a pisilés végeztével nem maradt abba a csurgás... Fel kellett mosni magam után... még mindig nem mertem magamban kijelenteni, hogy ma szülök... Egy fél órával később anyukám jelentette ki határozottan, hogy hívja a segítséget, mert itt esemény lesz...
Szóval már egy hónapja itt ez a csöppség, akit megszültem, aki egy csodás úton érezett, és az egész terhesség egy minden szinten megújjító folyamat volt. Egy hónap, és én azóta is az emlékekben élek. Ragaszkodom a flakonhoz, amiből szülés altt ittam. Ragaszkodom az emerekhez, akik akkor körülvettek. Ragaszkodom ahhoz, hogy szüléstörténetek olvassak. Ragaszkodom a kisfiúhoz, ahhoz hogy mindig elégedett legyen. Nem akarok távolodni ettől az élménytől.
Pedig nyilván történik, és most úgy gondolom elég lassan ahhoz, hogy elviselhető legyen.
Tegnap előtt reggel Olivér közölte, hogy Tivadar haza, mondutk neki, hogy Tivadar itt van otthon, velünk, vigyorogva közölte, hogy neeeem, vissza, X-hez, a segítőmhöz. Mosolyogva összenéztünk Apával, hát ez is eljött, Olivér kicsit megunta a kistesót. Aztán nem is krédeztünk semmit, Olivér újra mondja a segítőm nevét, meg hogy forró, anya fáj, baba hangos, kakis. Ezzel gyakorlatilag elmesélte a szülést, és nekem könnybel ábadt a szemem... talán nem csoda... majd odabújik a hasamhoz, és moslyogva mutogatja, hogy baba, másik baba. Próbálom elmondani neki, hogy most nincs ott másik baba, madj kicsit később, persze ő ezt nem fogadja el, és csak mondogadta hogy most. Mosolygunk, Tivadar szopizik, és én nagyon hálás vagyok Olivérnek, hogy tudom ő se fogja soha elfejteni azt a napot., és nagyon hálás vagyok magamnak, anyukámnak, az eseményeknek, és mindennek, hogy ott lehett velünk, és tényleg együtt született meg az új család.... egy hónapja....

Kész tervek!!

2010-07-21T22:54:00.002+02:00

Tegnap elkészítettük a szoba új berendezésésnek összes fontos nézetét! Persze nem lakberendezői precizitással, vagy díszítetteséggel, de én azért büszke vagyok rá, és arra gondoltam megosztom Veletek. Mert nem tűntem ám el, csak elég sokfelé vagyok mostanában testben és lélekben egyaránt. Pár hét, és nem leszek megint pocakos egy darabig. Igyekszem kiélvezni a dolgot... bár azért ez elég komoly kihívás mostmár. Most azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem ényle eldicsekszem, milyen fantasztikus új szobánk lesz, amint megérkeznek a bútoraink!

A szoba közepén lenne a mi ágyünk helye, amit még nem találtun ki pontosan hol is legyen:D de 10cm ide vagy oda... igazán nem számít. Egyébként kanapévá összecsukható darabról van szó, csak hogy talán elképzelhetőbb legyen:)

Kiságy-pelenkázó oldalról, szürkével pedig a varrósasztalom

Ugyan az, csak az átalakított állapotában van a kiságy


A legbonyibb kép:D Olivér ágykomplexumával: dobozokból, polcokból összállított lépcső, galériás ágy, és szekrény, ami mellett marad egy kis hely, talán később bepolcoztatom... még gondokodom. A másik sarokban pedig a komód, amin a tévé is fog csücsülni, de hogy minek....

Olivér ágya oldalról, így talán érthetőbb egy kicsit

Kényesebb bútordarabok kirészletezése, az asztalosnak:D

Új kincs

2010-07-03T17:11:00.000+02:00

Világ életemben a túl alacsony vérnyomás volt rám jellemző. Terhesség kezdete óta ez a helyzet rohamosan romlik, így a kávé gyakoribb társam lett a hétköznapokban. Eddig instant kávét ittam itthon, de nem tudom olyan mennyiségben inni, hogy ne szívja meg magát a konyhában keletkező párával, ami után már nem az igazi az aromája, én meg eléggé finnyás vagyok:D.
Soha életemben nem főztem kávét... egyszer próbáltam apukámnak, de a kis kotyogós szerkezet órrrán száján jött a cucc, mert annyira megtömtem kávéval, hogy nem tudta átnyomni a gép... azóta úgy gonoltam, jobb ha ezzel nem próbálkozom. Mostanra viszon megérett bennem a gondolat, hogy mégiscsak szerezhetnék egy 1-2 személyes kávéfőzőt, mert annak könnyebb a minőségét tartani. A keresést az interneten kezdtem. Semmit nem találtam gyakorlatilag. Utána a plázák konyhafelszereléseit jártuk végig sorra, de valahogy elég dágának találtam a felhozatlt. Ma végigsétáltunk Bicskén is azokon a boltokon, ahol szóbajöhet ilyesmi. Mókásan alakult, mert az első helyen kávéval adták, amire nem volt szükségem, így tovább kerestünk. Utána csak 3-6 személyesekkeltudtak szolgálni, mai nekem túl nagy volt annak fényében, hogy már láttam 1 semélyeset is. Ebben a boltban javasolták, hogy nézzek el egy másik helyre, ahova megamtól nem is mentem volna. Kár lett volna kihagyni... itt ugyanis fél áron volt az, amire Pesten majdnem lecsaptunk. Nem hagytuk ki, és tényleg megvettük 1350Ft-ért az 1személyes aluminium, izagából játékmasinának tűnő kávéfőzőt. Hazáig szorongattam lelkesen, és azonnal ki is próbáltuk. Valójában simán elég két szmélynek. Öcsémmel avattuk fel, és lekesen állapítottuk meg, hogy 4perc alatt igazán finom kávét produkált a gép. Kortyolgatás közben felmentem a forgalmazó honlapjára, és elkeseredve tapasztaltam, mekkora választék van megfizethető modellekből. El se tudom képzelni milyen keresőkulcsszóval juthattam volna hozzájuk... lehet hogy semmilyennel. No de ez a hajó már elment, nem veszek most mégegyet:D. Veletek viszont megosztom, hogy van az interntetn, egy nagy választékú, remek konyhafelszerelésbolt, ahol érdemes akár kévéfőzőt is választani:D, vagy bármit, amire szükségetek van éppen, mert olcsóbb mint a boltokban.

Alakulunk

2010-06-16T19:28:00.000+02:00

Nő a pocakom, közeledik az időpont, amikor négy embernek kell élet és alvóhelyet biztosítanunk pici lakásunkban. Hosszú folyamat volt bennem mire ez egy belátható feladattá vált.
Első stádium a pánik volt, és az hogy ez lehetetlen. Nem sok időt szoktam magamnak hagyni erre a részre, mert nem vezet sehova, másrészt meg nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Második stádiumban a ki fog alakulni gondolat uralkodott el rajtam, de ahogy telt az idő, be kellett lássam, hogy ennél többet kell tegyek a dologért.
Harmadik stádium a kezembe veszem az ügyet, de pánikba esek címet viselhetné. Körülnézek a neten, nem találok semmit, aztán mégis, de egek mennyibe kerül, és hova tesszük, és akkor mi hogy lesz, és ez nekem beláthatatlan, feladom.
Negyedik stádiumban ezen is átlépve felismerem, hogy a barátaink asztalosak. Hogy egy sereg dolog van a lakásban, amire semmi szükség. Egyre több dolog kezd bíztatóan alakulni. Találkozunk valakivel, aki épp most akar kuncsafkört bővíteni gipszkartonozást is vállal, és szivesen kijönnek méltányos áron Bicskére, és a plus 4 négyzetméterünk egy délután alatt kialakulhat.
Ötödik stádiumban konkrét terveket szövögetek. Rajzok, rendeléseket adok le, és felmérem mit kell előkészíteni a lakásban ahhoz, ha a bútorok megjönnek szinte észrevétlenül foglalhassák el helyüket, viták, konfliktusok és pánik nélkül(hihi).
Hatodik stádium a megvalósításé, és már itt tartunk. Az egyik nagyszekrény kikerült a lakásból, egy polc is, aminek hugomék nagyon örültek. Könyveket, ruhákat átválogattuk, anyagaimat rendbetettem, és az ütemterv alappilléreit megosztottam urammal, és lassacskán adagolom is a pontosabb infókat, ahogy közeledik egy egy konkrét feladat. Jól haladunk.
Terveimben volt még sok sok kérdőjel, opció a kezdet kezdetén, de hát rugalmasnak kell lenni. Nyitott vagyok minden infóra, és lehetőségre, amik jönnek is szépszámmal. Legutóbbi ilyen meglepetés egy üvegajtós kis szekrény volt, amit nagybátyáméktól hozott apukám vasárnap. Beleszerettünk, bár még nem tudtuk hova rakjuk. Kértem két napot Gergőtől, hogy opciókkal álljak elő, amiből aztán választhatunk. Minden lehetséges jövőbeli bútorelrendezést figyelembe véve megtaláltuk a megfelelő falfelületet. Eldöntöttük mi kerül bele, örömmel használtuk ki máris fejben a felszabaduló helyet, és ma nekiálltunk, és be is fejeztük. Szerintem remek lett. Közben pár ötelt még felmerült, volt amit elvettünk, volt amit megvalósítottunk, és az eredmény az magáért beszél szerintem.

Egy nagyobb lélegzet vételű ütem vár még ránk mielőtt megérkeznének a bútorok, meg egy ideális világban még a gipszkartonozás is megtörténik előtte, de azért még tennem kellene. Letisztul az új berendezés, mindenkinek kialakul a saját kis területe, és rólam meg kerül le szép lassan a nyomasztó teher. A végén még jobb lesz az új helyzet, mint az eddigi:).

Babaprojekt...

2010-05-13T20:25:00.000+02:00

Ezer éve nem írtam, pedig annyi, de annyi minden történik velem, körülöttem... Babát várok.. lassan 26 hetet is betöltöm... holnap...Nem terveztük, eleinte nagyon nehezen is viseltem, talán épp a lelkiek miatt, nem tudom, de ma már jól vagyok. Jól érzem magam a bőrömbem, és végre elkezdtem terveztgetni is a gyerekek fekvőhelyeit. A lakás átrendezését. Költségvetés, rajzolgatás, és öröm, mert úgy látom remek megoldásokat találunk.
Már tudjuk, hogy még egy fiúcskával bővül a család, ami sokat egyszerűsét az életen, pl nem kell ruhákat beszerezni.

Tegnap megtaláltam Olivér ideális új ágykomplexumát.(a kép csak illusztráció, sokat fejlesztettem rajta hogy tökéletes legyen nekünk) Ő most galériára fog kölötzi, és alatta alakítunk ki neki egy kis játszókuckót.
Jelenlegi pocaklakónk pedig egyedi tervezésű kiságyat kap, pelenkázóval, alatta ágyneműtartóval. Anyáék rendelkezésünkre bocsájtanak még a lakásból 3-4nm-t, amiből szuper gardrob lesz, és hangszigetelő a kicsiknek, ha alszanak. Első, bőkezú számolgatásaim alapján 200000Ftből sikerül megoldanunk a dolgokat, bár a gipszkartonozás kapcsán még sok sok kérdőjel van. Nem baj, szépen lassan kitisztogatok mindent. Most örülök, hogy megvan az asztalosunk.
Végül pár friss kép a család minden tagjáról.
Május első vasárnapján kirándultunk:

Ekkora volt a pocakom a 22. héten:

Így készült az adventi manónk

2009-12-03T06:00:00.001+01:00

Előző postomban láthattátok a kész művet. Készülés közben nem fotóztunk, arra már végképp nem volt időnk, de egy mesét mégiscsak megér.
A dolog ott indult, hogy még egészen időben megtaláltam a Gyerekszoba blogon a kiválsztott adventi naptár figuránkat. Ebben megnyugodva jó Pató Pál úri forma szerint, EJ!ráértem arra még:D. Aztán egyszercsak már egyere kevesebb, és kevesebb lett az idő, ahogy az már lenni szokott, és szegény manó létét sokminden fenyegette, mígnem egyik nap, nekiálltam, hogy na akkor én MOST pikk pakk, megvarrom a manót. Olyan könnyen, és gyorsan végigszaladt a fejemben a munkafolyamt. Bersze a megvalósításnál mindig adódnak gondok.
A fejecske, felsőtest résszel kezdtem. A következő kérdések merültek fel:
-Miből legyen a feje? -testszínű rugalmas anyagot választottam
-Ki rajzolja meg a csinos kis pofiját?- kizárásos alapon én...
-Mivel tömjem ki?- terveimben pelyva szerepelt, de párom teljesen logikus érveivel elkanyarított a szivacs irányába. Ha valaki dolgozott már szivacstörmelékkel, akkor tudja, hogy még a jövő hét is szivacsos lett. Ráadásul a túl rualmas anyag, túl jól átvette a hatalmas szivacsadabok fermáját, ezért némiképp göcsörtös lett a fejecske.
-Miből legyen a blúza?- ha már karácsony, legyen piros, és az még van is itthon...
-A nagy szoknya, vagy a zsebek legyenek karácsonyi anyagból?-sajnáltam volna a karácsonyi anyagot ekkora szoknyára "pazarolni", főleg hogy amúgy sem érvényesül a zsebek miatt, így a zsebek lettek karácsonyiak.
-Miből legyen a szoknya?- Anyukám anyagai között is kutatnom kellet a jó ügy éredekében, míg végül rábukkantam erre a világosbarna keselejtezett lepedőre. Remekül megfelelt méretben, és színben is a célnak.
-Hogyan kerüljenek a számok a zsebekre?- Gergőm döntött: cikcakkvarrással írjuk rá. Ez valami böszme nagy feladat volt:D. Gergő előrajzolta, rágombostűzta zsebek hátára a merevítő anyagot, majd vasalta a zsebeket. Én meg nyomtam a gépet, és forgattam az anyagot. Az túlzás hogy egységes, de számozott zsebek díszítik a manócskát. (2.5óra...)
-Mitől nem fog lógni a baba feje?- Ismét férjem mentette meg a helyzetet: Tengyünk egy vállfát a vállába, és a tarkóján vezessük ki, így máris akasztója is van. Tudom hogy elég mobid, de működik.
-Melyik gomb legyen a szeme?- Némi vita után két szerintem hatalmas kék szemecskére esett a választás. Végülis nem is rossz.
Ekkor a baba már fenn lógott az ajtón. Zsebeit megpakoltam, és már csak a kopasz fejére hiányzott valami... de nagyon. Gergővel álltunk a fura kis fazon előtt, és röhögtünk. Ekkor még lógtak a rettenetesen hosszúra, és a szivacs miatt göcsörtötsre sikerült kezei is. Éjfél volt. Menthetetlenül kezdeni kellett valamit a rémisztően meredező kezekkel. Így történt, hogy egy gombostűvel hátul összetűztem a kettőt. Meglepően jó eredményt elérve ezzel. A kérdés azonban még mindig ott lebekett: MIT TEGYÜNK A FEJÉRE? Hajat kéne rá varrni... mondta uram, én meg jelentőségteljes pillantást vvetettem rá mely kb ennyit jelentett: december másodika hajnali negyed egy van, és te el se tudod képzelni hogy mekkora meló hajat varrni, meg amúgy is milyen frizurát? Meg miből? stb.... Fogtam a sálamat, és a fejére tettem kínomban. Kínso vigyorral lehett csak szegénykére nézni...Ekkor jött a nagy ötlet:
Két hete fontam vesszőből egy furcsán sikerült ceruzatartónak indult csálé kosarat, amiben azóta Olivér krétáit tartottuk. A kréták most a tábla krétatartó részében landoltak, a fura alkotásom meg a baba fejére került. Ez feltette az íre a pontot, vagyis ádventi manónkra a kalapot. Kicsit még megigazítottuk a szoknyáját, lefotóztuk, és a jólvégzett munka elégedettségével mentünk aludni.

Egy megkésett mű

2009-12-02T11:03:00.001+01:00

Idén úgy döntöttem, Olivérem elég nagyfiú már az adventinaptár bontogatásához. A csokoládés táblás ablaknyitogós szóba sem jöhetett természetesen. Anyukám is már régóta saját készítésűvel örvendezteti a gyermekeit. Ennek megefelelően én is úgy döntöttem, elkészítem azt a naptárat, ami ezután minden átdventben elvezeti fiacskámat karácsonyig. Igyekszem minden évben valami új fajta tapasztalattal megismertetni a mindennapi a jándékocskák által. Idén még csak azt tanulja, hogy minden nap csak egyet nyitunk ki.... nem könnyű. Természetesen én is nehezítettem a saját helyzetemen, mert a naptár csak tegnap éjjel készült el, de igazán elégedett vagyok a művel, ami sok sok viszontagságon ment keresztül, és nem kevés öteletelésen. Ennek kiteljesedése a sapkája:D, ami egy külön történet. (holnap reggel elolvashatjátok).
Ajándékként IKEA-s ujjbábok, és egy két faállatka került bele. Sajnos a ma reggel nyitásnál nem voltam jelen, mert rémes éjszaka után apa hagyott még pihenni, de hatalmas bábozásra jöttem ki a béka és a búvár főszereplésével. Nagyon élvezte a gyermek.
A manócska ötletét a Gyerekszoba blogról merítettem, ahol ennél kicsit angyalibb figura szórakoztatja a gyermeket, de mifelénk ilyenek Jézuska segítői:).

Töröttet, vagy meggtörjem?-Mandula

2009-11-22T23:32:00.000+01:00

Avagy megéri e pucolatlanul venni.
1200Ft-ért vettünk egy kiló pucolatlan manudlát a Naprában.

40perc alatt pucoltuk meg Urammal.(szegény gazdagabb lett pár vízhólyaggal, pedig sok diót mogyorót tör amúgy)
Az egész lakás tele lett a pattogó héjjal.
A végén mérlegeltünk:
tisztított mandula: 290g
héjj: 734g
ennek alapján az összes: 1024g (pont egy giga:Dpontosan mért a csaj a blotban)

Ennek alapján azonban nem érdemes pucolatlant venni:(, mert 300g kerül 320Ft-be, ha pucoltat veszek.
De hogy mégis jó hírrel zárjam soraimat, a pucolt termék fantasztikusan finom, eddig életemben ez a legjobb marcipán amit valaha ettem.(legközelebb ha arra járunk, veszek pucoltat, és az ízösszehasonlításal is kibővítem a postot)

Telefon OFF

2009-10-29T17:35:00.000+01:00

Ma két olyan telefon érkezett kicsiny hajlékunkba, amiből már csak egy is elég lett volna ahhoz, hogy kibuggyanjon belőlem.. és igazából annyira nem is off ami a blogomat tekinti, mert két olyan téma, amiben nagyon mellényúltak hogy engem kerestek.
1 Telefonhívás:
-Üdvözlöm, a Bicskei Postahivatlaból telefonálok, és ellenőrizzük a hirdetéskikordókat!!!!!, kaptak a napokban, TESCO, LIDLI és HELYI TÉMA újságokat?
- pillanat(persze ő nem látja a fejemet... meg a gondolataimat sem...).... igen, van mindhárom
-köszönöm szépen.

Na így leírva egészen kultúrált beszélgetés volt... de miért is említem itt meg? MERT ÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM a szórólapokat. ÉS nem elég hogy valaki papírt, festékest vegyszert áldoz a kinyomásukra, nem elég hogy teletömik vele FIZETETT emberek a postaládánkat, még TELEFONON ellenőrzik is az előbb említettek munkáját, és erre is van milyen pénzből fordítani... Ez komoly??? EZ KOMOLY? azóta sem hiszek a saját fülemnek...és nézem a hatalmas kupac szóróanyagot az asztalon, mert ez a három felesleges szemét csak kicsiny része a teljes palettának.

2. telefon
Üdvözlöm, a FIIDESZTŐL keresem(bocsánat a sűrű "márkanév" emlegetésekért, de szöveghű szeretnék lenni, amennyire tudok)-kis szünet, amiben nekem volt módom egy "igen hallgatom"-ot elmondani, de mikor kimondtam már gyanús volt hogy lehet hogy géppel beszélek....
Valaki valamilyen villát jogtalanul vett meg, hatlamas számok, majd korház, bezérés, várakozás, ilyesmik, és valamivel ha egyetértek, akkor 1es gomb, ha nem, akkor 2es.. itt letettem.

Gondosan ügylek, hogy még véleményem se legyen a politika semmilyen területérő...tehát mellélőttek. Nem érdekel, hogy ki mit, mikor vett, és hogy ez mivel hozható kapcsolatba... szóval élem az életem, és igyekszem az ismert törlvényi kereteken belül mozogni...
Hány telefon meg ki naponta, mennyi pénz? Idő mondjuk nem, mert GÉP igyekszik nem is tudom mire rávenni, na de nehogymár...
Bocsánat a kirohanásért, de ez kikivánkozott belőlem...

V, v v?

2009-10-07T20:38:00.000+02:00

Érdekes címet adtam számomra érdekes gondolataimnak:D
Hiányoznak a bogjaim. DE komoly harcot vív bennem a valós és a virtuális világ. Mert...A Virtuális vilában rengeteg baráttal osztom meg mindazt, ami bennem van. Élvezem a gépelést, és olyan életérzést biztosít, amit szeretek... Ami mégis némi nehézség, hogy ha már bejegyzést írok, szeretek mellé képet tenni, szeretem rendesen megszerkeszteni, és ettől a dolog máris sokkal több időt vesz el az életemből, mint amennyit reálisan szánhatnék rá. Beszippant ez a hatalas, végtelen világ, térülök fordulok, olvasok, keresek, írogatok, játszom, csevegek, twitter, facebook...soroljam? Órák is el tudnak telni...
3 napig nem volt gépem... elromlott a töltőm... némileg ideges is voltam... de be kell látnom, kellett az a csönd amit ez biztosított... Meg kellett tanulnom élvezni a Valós világot... És sikerült is... Elkezdtem VALÓDI naplót írni, mert én nagyon szeretek kézzel írni. Imádom a tollakat, füzeteket, és most elkezdtem megtölteni, kihaszánlni őket. Talán régimódi leveleket is kéne írjak néha, és igazi meglepetést szerezhetnék vele sok sok barátomnak... nem is rossz ötlet:D
Szóval komoly mérlegre tettem a VALÓS vagy VITUÁLIS kérdést... és úgy döntöttem igyekszem egyensúlyt tartani. (naná hogy ez már ma megbukott, amikor megjött a töltőm... ) Szükségem van Rátok, a gonosz beszólásokra, a bírálatra is, de azért mégis inkább a szerető, visszaváró szavak azok, amik megérik a sok sok itt töltött időt. Kapcsolatok, amik szépen lassan akár a valós világba is átkúszhatnak, új gondolatok, tapasztalatok. Adott esetben éppen magamról. Emelett viszon a napi felatlistámon mindent ki kell pipálni, aminek utolsó eleme minden nap, az időben való lefekvés... belel fogom tenni a "Fejedben lévő poszotok legalább egyikének megírása" pontot is, mert megérdemlem:D. De az utosó előtti feladat mégis az lesz minden nap, hogy a kézzel írott naplómmal és magammal leülök pár mondat erejéig, mert azt is megérdemelm:D
Önmagam, Férjecském, Gyermekünk, Családunk, Háztartásunk, Munkán... ezek mindegyikének hely kell az életemben, és élveznem is kell minden percet, amit megélek... úgyhogy van még mit fejlődnöm... pl úgy tenni a dolgomat, hogy nincs bűntudatom, hogy éppen mi más kellene csinálni.
Szóval feladatlistára fel, és pipáljunk, este pedig veregessük meg saját vállunkat, akár Virtiálisan, akár Valóságosan. Kinek hogy tetszik.

Nehéz

2009-10-06T22:50:00.002+02:00

Nehéz lesz újra klaviatúrát ragadni, és visszatérni szeretett blogjaimhoz, nem is hittem volna hogy ennyire. Szeptember eleje óta készülök, és tessék. Eltelt egy hónap...
Pedig lenne mit írni, bár nyilván ahogy eddig, még mindig nem érdekelne mindenki, bár bízom benne, hogy azért akad majd olvasóm. Meg magamnak is tartozom annyival, hogy időt szánok gondolataim összegerebjézgetésére, és szembenézek mindazzal, ami a fejemben jár, és ha igazán rendes csajszi akarok lenni magammal, akkor még kezdek is ezekkel a tapasztalatokkal valamit.
Házunk, és lelkem rendje egyaránt alakul, és hogy ebben mi segített, majd egy hamarosan jövő postban osztom meg Veletek. Fiacskám nő, étkezési szokásaink változatlanok, és élvezzük mindazt, ami ezzel együttjár. Most már szeretjük az ércelődőket, együtt nevetünk velük. Szertjük az ismételten feltett kérdéseket, mert újra végiggondoljuk a saját miértjeinket.
Elszaladta egy nyár, és talán már a tavasz is blogolás nélkül, de most reszkess blogvilág, mert ha NEHÉZ is lesz, de én visszajövök, és adni szeretnék valamit ennek az internetes médiavilágnak, aholnnan hiszem hogy hiányzik egy kis Szildásság:D.
(olvastam ám mindenkit attól hogy nem írtam:D, és ezután is fogom olvasni kedves blogjaimat, és keresem az újabb értékeket a világhálón)

Celebrity Morph by MyHeritage

2009-09-17T10:02:00.001+02:00

MyHeritage: Family tree - Genealogy - Celeb

Mit kéne tudnunk élelmiszereinkről hogy ne együk meg?

2009-08-28T15:15:00.004+02:00

Meggyőződésem, hogy nincs ilyen információ. Mert persze arzént senki nem enne, ha tudná, hogy épp arzént eszik, és ez így is van rendjén, bár lássuk be az arzén nem nevezhető élelmiszernek... úgyhogy térjünk tényleg a tárgyra.
Manapság annyit hallunk arról, mit mikor hogyan, honnan, miből, miért együnk. De vajon tényleg tudjuk hasznosítani ezeket az információkat? Vagy mindezek csak arra jók, hogy egy enyhe félelem keletkezzen bennünk, és azokat a dolgokat emeljük le a polcról a hipermarketekben, amik az egészséges mivoltjukat elhitetik velünk valamilyen módon. Ezeket a módokat mindannyian ismerjük, és a szívünk, vagy inkább az eszünk mélyén tudjuk is, hogy már annak is örülhetünk, ha 10%-a igaz.
Mondják egyes élelmiszer ipari termékekről, hogy rákos megbetegedések kockázatát növeli, szív és érrendszeri panaszokat okozhat, cukorbetegség kialakulását elősegíti. Kezdik rebesgetni, hogy a gyerekek mentális fejlődősére is hatással van*, és a viselkedésüket is befolyásolja....
Egészségkedvelő pillanatainkban megfogadjuk, hogy mostantól figyelünk, majd a következő bevásárlás első 10 percében feladjuk a kísérletet is, mert túl sok a tilalom, túl sok a kérdés, túl sok az ismeretlen. Rémisztőbb a gondolat, hogy innentől már semmit nem ehetek majd, mint az, hogy ártani fog az, amit megeszem. Rengeteget kellene tanulni, foglalkozni ezzel a dologgal. Kapcsolatok kiépítése, alapanyagok beszerzése, újra főzni tanulni, új ízeket megszeretni, tűrni a környezet ércelődősét, amikor gúnyos megjegyzéseket tesznek arra az ebédre, amit nagy kínnal reggel összeállítottál, és magad is félsz attól, hogy képes leszel e megenni, jól laksz e, és fogalmad sincs arról, meddig fogsz tudni emellett kitartani, beválik e, és ha bármi ok miatt lazítasz a szabályokon, ugyanazok az intrikák fognak nekipattani a fejednek, amiket akkor kaptál amikor az első fura ebédeddel beállítottál. És ezt látjuk előre, ezért létrejönnek bennünk azok a kicsit faramuci érvek, hogy dédanyáink is ezt ették mégis 90 évig éltek, ha nekik jó volt nekem is az lesz, és ez egy a rengeteg egy pillanat alatt megbukó butaságok palettáján, amikkel szembesültem másfél éves vegánságom alatt. A legnehezebb mai napig az, hogy kilógok egy közösségből, ahova egyébként én tartozónak érzem magam, és ez nem más mint a családom. Nehéz még az, hogy vannak egészségügyi problémák a családban, 8 éve gyűlő orvosi leletek, gyógyszerek, amik a betegséget gyógyítják, a mellékhatást csökkentik, a vasat pótolják. Elhízás, szívritmuszavar, túlérzékenység, türelmetlenség, állandó feszültség, enyhe agresszió. Vannak rémisztőbb, és kevésbé rémisztő jelek arra, hogy másnak sem ártana hasonló változás.
Nagyon sokféle információ megszerzése után döntöttünk úgy, ahogy döntöttünk, és napról napra bővítjük ezeket, mert még mindig vannak kérdések amiket feltesznek, és nem tudom pontosan még magamban sem a választ, annyira meg végképp nem, hogy röviden, összefoglalva adjam tovább az érdeklődőnek, vagy épp vizsgáztatónak. Mai napig nem értek a fehérjékhez, aminosavakhoz. Azt viszont látom, hogy mennyi de mennyi látványos, vagy épp rejtett változást hozott az életünkben ez a döntés, és tudom hogy ezt a környezetünk is látja. Eleinte volt aki tanácsot kért a saját problémájára, de nem tetszett a válaszom, mert ez kemény dolog. Mert neki nem olyan a férje, mint az enyém, ő nem tudna ilyen áldozatot hozni, ennyi időt belefektetni, hogy pld. kenyeret süssön, nincs pénze malomra, nincs ideje akkor enni, amikor kellene, nem tud lemondani erről vagy arról az alapanyagról. Ilyenkor szétteszem a kezem, mert kompromisszumok léteznek, de áruk is van.
Egész kiskoromtól hallgattam otthon, hogy az egészség az első, és legfontosabb dolog. Most csalódnom kell, mert a gyakorlatban ennek semmi nyomát nem látom. Mert a nem vacsorázás, és a fehér kenyér elhagyása túl kényelmetlen. Kényelmesebb bevenni 5-6 bogyót, mert az orvos azt mondta, nem pedig azt, hogy váltson életmódot. Sőt, némelyik orvos** jól alátámasztja hogy a koleszterin szint táplálkozással nem beállítható, hiszen ő, ennek már minden módját kipróbálta.
Persze a magas vérnyomásról ugyanezt nyilatkozta valaki más, cigarettával a szájában....(tényleg hinnem kéne neki?)
Ha tudnánk, hogy öl a cukor nem tennénk többet a kávéba? Ha tudnánk, hogy a disznó fuzárium gombával fertőzött gabonát evett nem ennénk meg? Ha tudnánk, hogy a fehér kenyér nem jó másra csak arra hogy éhesebb legyen a szervezetünk, és jó sok inzulinnak adjunk feladatot a szervezetünkben, lecserélnénk barnára? Ha tudnánk, hogy a bolt barna kenyeret komlóval vagy kávéval színezik, megsütnénk otthon a kenyeret? Ha tudnánk, hogy a csirke aminek akkora a melle mint egy kisebb pulykának gyakorlatilag hormonmérgezéssel lett akkora amekkora, nem fizetnénk többet a szomszédban kapirgáló kisebb mellű példányért? Felmerül a kérdés: mennyi húst ennénk, ha nekünk kéne felnevelni, leölni az állatot, abban a világban, ahol már sok háziasszonynak a csirke bontása is gondot okoz.
Vagy lehet, hogy ez előbb felsorolt élelmiszerekről mindannyian tudjuk azokat az információkat, amiket előbb leírtam? Csak hát valahol inkább nem gondolunk rájuk akkor, amikor az a finom zsíros pörkölt az asztalra kerül, akkor amikor elolvassuk az akciós feliratot valamelyik prospektus elején.
Nincs pénz, nincs állás, nincs semmi, ami támogatná azt, hogy a biopiacon vásároljunk, akár húst, akár mást, hisz ott egy kiló gabonát sem kapok annyiért, amennyiért a hipermarketben már kenyeret kapok, és jobb inkább tényleg nem feltenni a kérdést, hogy mi van abban a meseszép ropogós kenyérben, ami annnnnnnnyira finom, és friss. És amúgy is a bió az, amit éjjel permeteznek. Hááááát persze, újabb butaság.... Nem fogok most jogszabályokra hivatkozni, sőt semmi ellenérvet nem fogok mondani....mindenki találna maga észérveket ha akarna, és nekem úgysem hinne.
Ha tudnánk a boltjaink polcán lévő termékekről, hogy lassan ölő mérgek megennénk őket? Költői a kérdés, mert nyilván nevezhető az előbbi megfogalmazásom írói túlkapásnak, elvakult fanatizmusnak. Ha azonban én őszintén körülnézek egy bevásárló központ választékában, nagyon óvatos becsléssel mondhatom csak, hogy minimum 80%-ára a termékeknek 10 perces vizsgálat után illik ez a fogalom.
Persze oké én nagyokos, de akkor mit lehet csinálni? Változni kell, ami nehéz, nagggggyon, naggggyon nehéz. Onnan tudom, hogy járom a változás útját, mert pld. a sajtról még mindig nem tudok lemondani, pedig pontosan tudom hogy mekkora károkat okoz.... Gyakran elfáradok a szabályoktól, a főzéstől, a kis választéktól, és elgyengülök. Egyedül nem megy... nem megy, ha kifogásokat keresünk, mert találunk.... Időt kell szánnunk az egészségünkre, ha még megvan, pénzt kell rá szánnunk, és tanulnunk kell enni, és élni. Önfegyelem legnagyobb próbája, és pillanatonként lehet csalódni önmagunkban ha mássá szeretnénk válni, ha tudjunk és szembe merünk nézni azzal hogy rossz irányba haladunk. Lépésenként, kitartással, segítséggel lehetséges.
A kérdés pedig továbbra is marad: Mit kéne tudnunk élelmiszereinkről, hogy ne együk meg őket? Nem elég amit már most tudunk?
*kérdezem én, mi más lehetne, na jó sok más, de azért mégiscsak abból épül annak a gyereknek a szervezetében minden, amit megeszik...
**akivel én találkoztam közelebb volt a 200kg-hoz, mint a 100-hoz, és nem tűnt igazán követendő példának....

A nagy vegetáriánus kihívás

2009-06-17T08:09:00.003+02:00

Fantasztikus kezdeményezésre lettem figyelmes, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek! Gyertek Ti is!

Matracon alszunk!!!

2009-06-15T10:54:00.003+02:00

Az elmúlt időszakban annyi dolgon aludtunk, hogy kezdtem megelégelni. A fekvőhelyünk problémája ott indult, hogy már a terhesség alatt is komoly kényelmetlenséget okozott a kihúzható kanapé. Aztán amikor a habtapis időszak elkezdődött, hamar meguntuk, hogy reggel kiteszem, este összeszedem, ágy kihúz betol. Előszőr csak összecsuktuk a kanapét, és előtt aludtunk, a habtapin, rá tettünk még két szőnyeget, meg egy gyapjútakarót, és azon aludtunk. Aztán a szobákat is átrendeztük, a kanapé átkerült a nappaliba, de a matrac nem változott. Kb 3 hónapja történt egy baleset. Eltörtem egy lázmérőt, a higany takarítása egy egész estés program volt. A habtapiktól ekkor búcsútvettünk, mert mert nem lehetett biztonságosan higanytalanítani. Innentől visszatértünk gyökereinkhez, mert a kanapés időszak előtt anyukámék fotelágyán aludtunk, ami nem egy leányálom. Két darabból áll, szétcsúszik, és ha odabújok férjecskémhez garantáltan szétcsúcsik, és én a lukban alszom, reggeli hátfájással. 2 hét telt így amikor két dolog is takarodót fujt a fotelágynak. Egyik, hogy vendégek jöttek, és anya azt szánta nekik fehelynek(szerencsétlenek), ráadásul én mozogni alig tudtam aznap délelőtt, mert teljesen kikészült a nyakam. Előszedtem a még régebben használt felfújható vendégmatracunkat, amin még Tétényben aludtak a haverok ha buli után kidőltek. Felfújtuk. Tüdőből... én kezdtem, Gergő folytatta, aztán gyakrabban cseréltünk amikor már egyre nehezebb volt fújni. Jót aludtunka kimerütlségtől:D. Kétnaponta este fújkált hozzá Gergő, mert nem volt elég kemény...meg ersztett is......
3 hete elfogyott a tönkölybúzánk(hogy jön ez ide? mindjárt kiderül). Megbeszéltük, hogy pelyvát is rendelünk, és valamire majd csak elhasználom. Meg is kaptuk az első zsákkal, amiben 10kg volt. Hamar elfogyott. Vartam ugyanis két párnát a fejünk alá, ami darabonként 2,5kg, és két ülőpárnát, amik 2kilósak. A maradék egy kiló pihent a zsákban a következő szállítmányig, amiből elkészült fiacskánk párnája, aki azóta nem mászkál el éjjel a matracról mióta a párnán alszik, és még két ülőpárna. A párnáink felavatásának napjától érett bennem a pelyvamatrac gondolata, de sok sok kérdés volt még, amiket elkezdtem megválaszolgatni. Gergőnek is tetszett az ötlet, hogy egy próbát megér. Technológialag megvalósítani a dolgot azért nem olyan egyszerű, mert ha csak egy 200x140es "párnát" csinálok, akkor a pelyva a matrac szélén köt ki reggelre. Úgy döntöttünk, hogy kb 20 részre fogjuk osztani, 7cm magas lesz, és én meg valahogy bepaszírozom a gép alá....vállaltam hogy megoldom....
Jött az árkalkuláció. Mennyi pelyva fog belemenni??? Csekély tapasztalataim alapján 30kilóra tippeltem, meg is reneltük a pelyvát: 3600ft-t fizettünk érte. Anyag. Szokásomhoz híven bementem a 390ft/méteres boltomba, ahol találtam is egy farmerszerű anyagot, amiből vettem 6métert. 2400Ft nagyságrendileg. Alapnyagok ott csücsültek a lakásban. Pénteken kiszabtam. Csíkok a belső elválasztáshoz, és a nagy lapok amin aludni fogunk. Tollal felparcelláztuk a nagy alapokat. Végül csak 12 részre osztottuk, 30x75cm. Rávarrtama csíkokat. Kb pontosan, persze még csak az egyik oldara. A másik oldalt mégnehezebb volt. Már csak a keret. Újabb két óra, sok szívás, és a szemem kinézése. Nem is tudtam egyszerre megcsinálni. De sok sok bevallom káromkodás után ott tarttunk, hogy lehet tölteni. Természetesen parcellánként, amiket jó lenne ugyanakkorákra tömni. Vettünk egy öntőedényt, és számoltuk hányat töltünk egybe. Egészen jól haladtunk. Próbálgattuk közben, és egyre lelkesebbek voltunk. Egyik oldala megtelt. Fél óra kellett a lukak bevarrásához, és némi gerincfájás... Másik oldal. Sokkal könnyebb volt a növekvő súlyt kezelni mint gondoltuk. Gond nélkül megtelt a második 6 parcella is. Kivéve az utolsó, mert elfogyott a plyeva(nem a becsléssel volt a gond, hanem loptam már belőle a párnákhoz). Úgy döntöttem, ennek ellenére felavatjuk az éjjel. A másokdik kör lukvarrás még tovább tartott, már majdnem feladtam... de ELKÉSZÜLT!!! Bevittük a helyére, mert míg én varrogattam a töltőlukakat Gergő leeresztette a matracot, felsöpörte a szobát, sőt még csomó mindent el is pakolt, csak hogy érzékeltessem mennyi idő kell egy erős anyag kézzel összevarrogatásához. Becipeltük, ráfeküdtünk, és imádtuk:D. Anyukám is kipróbálta, és döbbenettel konstatálta, hogy ez aztán nem semmi. Igazi memóriamatrac. Tökéletesen alátámaszt, teljes ellazulást biztosít. Mikor kiujjongtuk magunkat feltakarítottuk a szétszóródött pelyvát a konyhában, és elmentünk a városba sétálni, gyermek meg a nagyszülőkkel maradt itthon, de ez már nem tartozik a tárgyhoz.
Szummázva a dolgot, 6000ft alatti áron van egy fantasztikus matracunk, igaz 15-20 óra munkám benne van, de kifáradt hátamat már az első éjszaka kárpótolta. Mindenkine csak javasolni tudom!!! Fotó is lesz, csak épp rajta alszik a fiacskám, meg amúgy sincs rajta sok látnivaló. A maradék anyagból, mert az is van, még a varrógépem is kap takartó. És már tervezés alatt van egy ülőgarnitúra majd az új házunkba, mert teljesen beleszerettünk a pelyvába. Már vár egy 15kgos zság kölespelyva rám, amivel még nem tudom mit fogok kezdeni, sokkal finomabb dolog, de ha egyszer rájövök, szerintem az is jó helyre kerül majd.

(felébredt a ded:))

Kérés

2009-05-29T19:18:00.001+02:00

Egy Édesanya arra kér minket, hogy mondjunk el egy imát kicsi lánya gyógyulásáért. Ha tudunk, segítsünk.

Hordozás a médiában 1.

2009-05-26T12:15:00.005+02:00

Új rovatot nyitok a blogomon. Kicsi fiamat születése óta hordozom, a mai napig is. Babakocsiban nagyon keveset ült, telán egy kicsit túlságosan is elvé vált a babakocsitlanság, ami ellen most küzdök.. de ez más kérdés. A Hordozás a médiában cím a Mamami fórum egyik topikjának címe, amit nagyon szeretek, és rájöttem, arra gondoltam, hogy egy ilyen témát a blogomba is beillesztek, mert az életmódunk lelki egészség részéhez nagyon szorosan hozzátartozik a hordozás.
Az első egy nagyon pozitív anyag, a Képmás magazin májuszi számának 16-17. oldalán találjató.

ANYA A VILÁG

"Vannak még helyek a Földön, a hol az anyák a gyerekek eredeti szükségleteit követik. Azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő születésekor magával hoz. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van és akkor sem, amikor sír. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, oda, ahol az élet zajlik. És folyamatosan karban, hordozóeszközben tartják, magukhoz ölelik. A csecsemő érzi, hogy minden rendben van, hogy szívesen látott vendég a családban. A baba, majd később a kisgyermek is az édesanyával, vagy édesapával, nagymamával, testvérre van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. Rácsos ágy, külön szoba, járóka, babakocsi nem létezik. Ők fejlődő országokban élnek...

A MÁSIK KERT Petrik Adrienn

2009-05-15T09:48:00.002+02:00

Minden vágyam ezt a könyvet a kezemben tartani, és olvasni, és az előző részével együttű(amiről meggyőződésem volt hogy annó írtam egy postot, de sehol nem találom) a magaménak tudni. Egy másik vágyam, hogy az írója tervezze álmaim otthonát....lehet hogy meg kéne kérni?....

A MÁSIK KERT - RÖVID TARTALOM

Kedves Adrien! Első könyved, az Asszony és háza ajánlásakor bevallottam, nem ismerlek, még sosem találkoztunk. Miután átnéztem a varázslatos fotókkal bőven illusztrált kötetet, már csak egyre vágytam, hadd mehessek oda, abba a mesebeli házba, lehetőleg azonnal. Egy szemtelen mondattal zártam rajongó soraimat: „Kuglófot ígértél... Jövök!" Azóta persze találkoztunk. Ha jól emlékszem, egy novemberi szerda reggel autóba pakoltál, és kivittél a házatokba, Törökbálintra. Már a kocsiban azt mondtad rejtélyesen, majd meglátod, tudja a ház meg a kert, hogyan fogadjon... Valóban mese volt... Itt bent a városban minden lucskos, szürke, fekete, nálatok mintha vastag porcukorba mártották volna a világot, minden hófehér. A ház, az oda vezető kőlépcső, a téglajárda, a terasz vidám deszkái... Hófehér volt a kert, a fák... És akkor átmutattál a szomszéd lejtős telekre. Néztem, néztem, de nem tudtam elgondolni, mit látsz te abban a meredeken lefutó, gazos, csökött bokrokkal és elöregedett fákkal teli, iszalaggal és bodzával benőtt, keskeny földdarabon, mit gondoltál ki azzal a csúcsra járatott fejeddel, amikor én csak egy rémesen benőtt, használhatatlanul lefelé zuhanó, semmilyen vágyamhoz nem idomuló, elhanyagolt telket látok. Csak álltál a frissen hullott hóban, és szelíden ennyit mondtál: - Látod, az a „másik kert". Ha minden jól megy, eladják, és ha még jobban, talán meg tudjuk venni... Ma már tudom, ha te ennyit, kis sóhaj kíséretében kimondasz, mérget vehetek rá, az már a tiéd. Van valami delejes, boszorkányos, vágykeltő boldogsághormon benned, ami addig dolgozik, varázsol, űz, játszik és álmodik, munkálkodik és alkuszik, míg a vágyott dolog egészen a tiéd nem lesz. Legyen az gyerek, állat, virág, ház, barátság, hóesés, nyári vihar, egy régi kerti pad... Vagy egy kert. Az a másik... A tiéd lett. Onnan tudtam, hogy megint elém raktak néhány oldalnyi képet és szöveget, s megint képtelenség volt letenni. Az új könyvedet. És nem hittem a szememnek. Ott pompázott a másik kert, élete virágjában, örök fiatalságban, buján, finoman, illatosan. Teli játékkal, derűvel, bravúros, mégis odaillő rendezésben, ahol szinte nyoma sincs emberi kéznek, erőszaknak, mintha minden virág, bokor és fa önmagától adta volna oda magát... Hortenziák, csöppnyi asszonyi melankóliával. Mohos kút, alatta derűs medence, ravaszul egyszerű vízátvezető csővel, ami nem más, mint egy, a szecesszió világát idéző, gyönyörűséges törött pálinkás üveg nyaka. Dekadens rózsák, korai hunyor, hányatott sorsú mesés tulipánok, saját magatok rakta kőpad, ahol a legjobb leülni... Párnák rajta a gyerekek régi pulóvereiből, hogy mindig ott legyen az illatuk, a színük a közeledben... És ott vannak a kutyák mind a négyen, a cicák ketten, és épek a virágok, nincs háborúság és buta kerítés... Kegyelmet kaptak a gyomnövények és helyet a vadvirágok, s úgy illenek az árvácskák és fürtös gyöngyikék, petúniák és cineák közé, mintha mindig egy kertben éltek volna... Látom a tavasz ragacsos rügyek, a nyár lobogását, őszi falevelek bíborát a lépcső szögletében, a vidám, havas pamacsot a kutyák lábán... A másik kert... mondtad álmodozva. Váltakozva nyílnak a virágok. Egyik elvirít, már nyit a másik. Csak nézek... Csökött bokrok, kiöregedett fák, ötlettelen meredély? Elképzelem, ahogy áttetted a lábad a kerítésen, s hanyatt feküdtél elnyújtózva, gyökerek szakadtak, ágak engedték le a karjukat, fűben rejtőzködő virágok simultak a karod alá, megadta magát a kert. Neked már csak álmodni kellett. Aztán ásni, földet mozgatni, ültetni, virágokat hozni, gyűjteni, cserélni... Mert úgy kertészkedsz, mint a régi falusi asszonyok, erdőről hoztak, egymástól kaptak palántát, tövet, vesszőt, oltványt. Hát így szaporítod te is a másik kert - megszámoltad - több mint hatszáz növényét, virágát... Adrien, rég találkoztunk... A kuglófod receptjét már tovább is adtam... Nem hívnál meg a kertedbe, oda, melléd, a kőpadra... Most talán egy hókiflire... SCHÁFFER ERZSÉBET

Hol a csokim:D?

2009-05-14T15:17:00.003+02:00

Fiacskám elől mindent dugni kell...mármint, amben/amivel kárt tud tenni, amit nem akarjuk hogy megrágjon. Élelmiszereket tekintve nagyon ritkán van ilyen a lakásban, leszámítva a mosatlan héjjas kruplit és hagymát.
Két napja viszont beugrottunk az egyik nagyboltba itthon, és vettem magamnak egy tábal csokit... még aznap este ettem belőle pár kockát, majd gyerekbiztos helyretettem.
Már tegnap délután agyalgattam hova tehettem, de nem feccöltem bele nagy energiákat, este már uramat is megkérdeztem, aki csak vigyorgott, és természetesen fogggggalma ne volt róla, hogy ÉN, hova dughattam a gyermek (magam) elől a csokit:D. Ma már kicsit bosszant. Egy dolgo hogy így nem tudok rájárni, na de hogy még magamat is ennyire megóvjam egy kis elvtelenségtől....
Na mindegy majd előkerül, dehát hogy ez mekkora poén... erre is csak én vagyok képes... a kerti késemet is egy hétig keretsem, és hogy került elő, a homokozó játékos vödör kiborításakor... amik amúgy sose kötik le a fiacskámat, így a kés tényleg biztonságban volt:D De kérdés most is áll: Hol a csokim?

Egy fantasztikus élmény

2009-05-08T23:51:00.003+02:00

Alaprajzok bújásával, kivitelezők árajánlatért való zaklatásával tellnek napjaim. Alaprajz tekintetében találtam egy remek oldalt, amin a keresési feltételeimre 1600 találatot dobott ki. Tegnap délután óta néztem végig egyesével a rajzokat. Kitartóan gyűjtögettem kifele hogy melyik jöhet szóba, milyen változatással. Jojózott a szemem, kezdtem feladni, és kezdtem csalódott lenni, hogy ennyire furák vagyunk, hogy 1600 tervből egy sem felel meg nekünk. Uramnak is küldtem át az esélyeseket, és feleletei, remek, csak..., ez se rossz de..., szupi, viszont..., és pont ez járt az én fejemben is. Aztán egyszercsak megnyitottam a kb 650. tervet. Nem hittem a szemenek. Ott volt kívülről, belülről a ház, ami 90%ban megfelel kényes elképzeléseinknek, és tekünk adottságainak. Átküldtem Életem párjának, aki szintén azt a lehetőséget látta benne, amit én. Közöltem vele, hogy ha ő is úgy gondolja nem keresgélek tovább. Egyetértett, ez a mi házunk. Hangulatra, elrendezésre, mindenhogy. Felhívtam a céget, holnap hívnak egyeztetésre. Lecsuktam a laptopot, és végre mentem a dolgomra. Végre kicsit felaszabadultabban pörgött az agyam, és szépnek láttam az előttünk álló építkezést, ami az elmúlt két napban kicsit borongósabbá vált, a sok kilátástalan kérdés mellett. Van egy terv, amit 8 nap alatt megkapunk a telkünkre és igényeinkre szabva, amit már csak le kell adni. Ez a nyolc nap pont elég arra, hogy én is beszerezzem a szükséges papírokat amiket le kell adjak az önkormányzaton. Lehet hogy most tényleg elkezdődhet....
Aztán jött egy másik érzés, ami még fantaszikusabb dologra döbbentett rá. A Férjem és én, minden vita nélkül, komromisszumok, rosszérzés, és kellemetlenség nékül választtuk ki a házat, amit szeretnénk. Ugyan arró házról álmodik Ő, mint én. És ez csoda... szerintem ritka kincs az ennyire egybevágó álom... Fantasztikus pár vagyunk, és ezt olyan jó volt ma megélni.

A hétvége

2009-05-07T07:46:00.004+02:00

Péntek-szombatot a telkünkön töltöttük. Az ott zajló eseményekről egy másik blogot fogok vezetni, mert az építkezés és tleki kertészkedés eseményeit nem szeretném idekutyulni, így is majdnem minden van már itt:D.
Vaslárnap is kertészkedéssel telt, de már Bicskén. Szépen alakul minden a virágaim, és a zöldségeim nagy része is kikelt, ami hatalmas élmény. Minden reggel sétálok egy nagyot, és felmérem hény dolog kelt már ki.
Veteményes: két féle sláta, kétféle retek, első vetésű baba, krumli, bokorborsó.
Palánták: mályva, őszirózsa, dália, nyáriciprus, vegyes és aranysárga büdöske, százszorszépek, bohócvirág, dísznapraforgó, dísztök, káposzta, kelbimbó, dália, körömvirág.
Fűszer/gyógynövény kert: kerti borágó, zsázsa, fehérmályva sejteni lehet már a bazsalikomokat is.
Vasárnap megspékeltük a dolgot egy kinti főzőcskével, és ebédeléssel Olivér odáig volt mindenért. Mióta kinn lehetünk egész nap, egyszerűen folyamatosan tulcsordul a lelkesedéstől, és ez elég nyálasan hangzik, de igaz...Imádnivaló, hogy folyton mosolyog, kacag, matat valamit.
Este meg természetesen az anyáknapja jegyében telt, és még két elmaradt ünnepe volt a családnak: máj. 1. Anyukámék házassági évfordulója, ápr. 29. Kata hugom névnapja. Nagyon jó hangulatú este lett. Elballagtunka a Pizzafalóba, ami a jól megszokott ünneplős helyünk.

Hová lettem már megint?

2009-04-26T21:08:00.004+02:00

A magyrázat kisfiam új napirendjével indul. 8 körül kelünk, reggeli, és a drága gyermek már követeli is hogy induljunk a kertbe. Egészen fél tizenkettőig kinn vagyunk, amikor jövünk be ebédelni. Délutáni alvás neki, nekem meg egy kis idő a házimunka elkezdésére. Másfél óra alvás után ébred a ded, egy kis banánfalás után már futunk is megint a kertbe. Kb. este hétig kinn is vagyunk, akkor vacsi, fürdés, alvás. Nekem meg egy kis pihi, meg sopánkodás, hogy a lakásban megint nem haladtam semmit.
A jóhír az, hogy a kert mesésen fejlődik. Virágládák az ablakban, palánták kezdenek előbújni a ládákban. A múlt héten elkészített első ágyásban szépen fejlődik minden. Amik átültetéssel kerültek oda: 1. negyed:majoranna, oregánóből kétféle, almamenta, fodormente, borsmenta, citromfű; 2. negyed: ehinácia, metélőhagma; 3. negyed: orvosi zsálya, tárkony, és valami amiről sajna nem tudom hogy mi, ja meg fekete, vagy fehér nadálytő, már ebbe is belekeveredtem...van még mit tanulnom. 4. negyed: kakukkfű, csombord(bár lehet hogy ez is valami más, ami nagyon hasonló) és körry.
Az elmúlt héten sok sok egyéb különlegesség került még az ágyásba mag formájában, amik remélem ki fognak kelni, pl metélő fokhagyma, koriander, két féle bazsalikom, pemetefű, zsázsa, még egy kis kakukkfű, mert elég csoffadt a tavaji bokrunk, rozmaring, és tuti van más is, majd holnap összeírom. Nagyon vágynék még babérra, de azt sajnos nem találok sehol. Szombaton a biopiacon vettem ananázszsályát, aminek döbbenetes ananászillata van, meg egy kicsike rozmaringot(ebből látszik mennyire bízom a magokban:D), kakukkfűből is szereztem egy tövet, hogy tutira menjek, és a koriandenek, meg a bazsalikomnak sem tudtam ellenállni. Ja, majndem elfelejtettem a nagylevelű zsályát említeni. Szóval az ágyás dugig van, és a zsázsa már mutatja hogy a mag életképes volt.
Elkészült a második köröcskénk is amiről azért nem mutatok képet, mert még semmi nem látszik, hisz oda magokat vetettem. A kör közepén a tervek szerint minden negyedből két tő futóbab fog az égnek törni. 1. negyed: biopiacon beszerzett 30 karfiolpalánta lett szétültetve, illetve két lugasparadicsom palánta. Második negyed lett a salátáké, madársaláta, endívia és fejessaláta. 3. negyed a gyökérzöldségeké: sonkahagyma, fehérrépa, cékla, sárgarépa. 4. negyed egy kicsit vegyes lett, de kompromisszumokat kellett kössek. Lesz reményeim szerint 5 tő halványítózeller, kétféle retek és rukkola.
Ma délután elkészült a 3. ágyás, amit holnap fogok beültetni. Zöldségeken kívül virágok is kerülnek a kertbe. Némelyik csak a szépsége miatt, de a nagy kedvence, a büdöske még hasznos is, mert távol tarja a kártevőket, így minden ágyás köré ültettünk 8-12 tövet. Mivel máshol is szeretném majd díszíteni vele kertet ha a többi fontosabb dolgot elrendeztem, magot is szórtam és már ki is keltek, aminek nagyon örültem, pedig 7-14 nap van írva csirázásidőnek, és csak 5 napja vetettem őket. Bezzeg a paprika meg a paradicsom még csak most sarjadozik. Ígérem amint lesz értelme fotókkal is jövök, addig meg ha van egy kis szabad gondolatototok, szorítsatok nekem, hogy legyen sikerélményünk is ennyi munka után.
Ja elfelejtetetm az egy négyeztméteres krumpliföldünket említeni, amit körbeültettem 12 tő bokorborsóval.

Kertészkedés képekben

2009-04-18T22:36:00.003+02:00

Sajnos egy két fűszer még hiányzik, de pótolni fogjuk, illetve sokat fog dobni a látványon, ha az átültetett növények egy kicsit belakják az új helyüket. Ha ez megtürtént faforgáccsal fogjuk kürbeszórni őket, hogy csinisabb és kevésbé gazos legyen. Remek családi program volt :), jövő héten még egy ilyen fog készülni, csak at futónövényeknek.

Különös húsvét

2009-04-14T10:02:00.002+02:00

No igen, én egy kicsit elkéstem a feltámadással...
Szerdán belázasodtam, és még tengap sem mondhattam magam láztalannak. Nulla étvágy, tehát minusz 3 kilót könyvetlhetek el így tavasz elején. Gyakorlatilag egész nap csak feküdtam. Szombaton sétáltunk egyet a városban, de a gyengeségem még akkor is tagadhatatlan volt, vasárapra pedig megint magas lázzal fetrengetem az ágyban.
Sok sok alvás, kevés séta a napon, majd pihenés, pár falat eszegetése. Ezzel telte a hétvége. Ma már tudok ülni anélkül, hogy elnyomna a fáradtság, bár a lázmérő még mindig 37 fokot mutat. Remélem már kifele jövök a dologból, de hogy mi kapott el azt nem tudom, de egy biztos, az ellenségemnek sem kívánom.
Remélem mindenkinek ennél sokkal jobban teltek az ünnepek, jókat ettetek, stb stb stb.
Nálunk itt voltak nagybátyámék, nagyszüleim, anyukám is jobban van talán, szóval jó volt itthon a hangulat, s mesés az idő, amit imádok.

Sorsolás

2009-04-11T20:24:00.003+02:00

Sajnos egy napot betegség miatt csúsztunk, cserében viszont két sorolás lesz, egy kézi, és egy gépi.
Gépi végeredménye:

1. Csilla
2. Dóri
3. Rebecca
4. Melus
5. Zsuzsi
6. Moni
7. Lilang
8. Ejjkukk
9. Miaanya
10. Katha
11. Kormica
12. Anda
sorsolásért köszönet a random.org-nak.

A kézi sorolást fotóval csak a gépem kamerájával tudtam most fotókat készíteni, és közjegyzőt sem találtam, remélem megbíztok bennem. Ami a legnagyobb gond a webkamerával, hogy tükörképes fotót csinál:D REmélem a lényeg azért látszik majd:)

REBECCA-nak gratulálok.

És végül, de nem utolsó sorban, a nyeremények.
Gépisorsulásunk győztese egyedi tervezésű, saját kötésű könyvet, hozzá illő könyvjelzővel, és egyéb szépségeggel fog gazdagodni.
A kézsorsolás nyereménye pedig azt hiszem itt a blogvilágban eddig egyedülálló: egy vacsorameghívás hozzánk, hogy belekóstolhasson életmódunk inycsiklandó falatjaiba. Természetesen családjával/párjával, barátjával/barátnőjével együtt, ahogy ő szeretné. További egyeztetések emiben zajlanak, és a vacsoráról pedig beszámolok, amint sor került rá.

Gratulálok a győzteseknek, remélem örülnek a nyereményeknek!

"Könyvelek"

2009-04-07T19:56:00.004+02:00

Elkészült a következő kollekció, amiket érdemes volt a logómmal megjelülni.

Olivér nem tudott ellenállni. Ki választana még szívesen egyet?

Üvözlünk Drága Johanna!

2009-04-04T18:25:00.004+02:00

Nagyon vártunk már, főleg Édesanyád, aki nagyon nagyon ügyes volt, és GRATULÁLOK Neki, itt is, hogy ilyen fantasztikusan világrahozott Téged

Április, akkor évforduló

2009-04-01T22:40:00.003+02:00

Árilis 10-én lesz egy éves a blogom. Ezen felbuzdulva:Játékot hirdetek. Ajándék most még marajon meglepetés, de nagyon nagyon különleges meglepetéssel készülök. Jelentkezni kommentben lehet, és a jelentkezőket arra kérem, hogy blogukban, a játék keretében számoljanak be egyik legemlékezetesebb születésnapjukról. Jelentkezési határidő Április 10. Sorsoláról élőben beszámolok.

Így gépelek:D

2009-04-01T22:15:00.002+02:00

44 words

Speedtest<

Képeslapok

2009-04-01T17:27:00.003+02:00

Ezek a képelapok készültek vadi új nyomdáimmal, vagy szalvétatechnikával. Szegélyüket textillel leszegtem, és már kész is. Készült egyedi nyomda is a saját logómmal, ami képeslapok hátoldalán kapott helyet.

Nyerj akár Te szépségeket

2009-03-31T11:57:00.001+02:00

ITT
Ezt

Az én szivárványom

2009-03-31T11:18:00.001+02:00

Your rainbow is strongly shaded green.

What is says about you: You are an intelligent person. You feel strong ties to nature and your mood changes with its cycles. Those around you admire your fresh outlook and vitality.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Életmódváltás

2009-03-30T16:26:00.003+02:00

Nyúznak egy ideje hogy menjek e vérvételre. Nincs ínyemre. Semmi panaszom, és nem vágyom egy rendelő hagnulatára, a számonkérő minek a vérvétel, mindek a b12, hogy gondolom az egy éves gyerekem így történő táplálsását stb.
De ha elmennék, és lenne galiba, akármilyen pici is, jönne, hogy na tessék, ez az életmódod táplálkozásod miatt van! És akkor ordít bennema krédés, A TE vérképednek a problémás részei miért nem az életmódod táplálkozásod problámáira mutatnak rá?
Ez kifakadt, mert fáj, hogy az én nembajommal többet foglalkozik sok sok ember, mint a saját vanbajával....
És igen, lehet hogy struccpolitika nem elmenni vérvételre... szeretem egészségesnek hinni magam, amikor úgy érzem magam.

A mi nagy napunk

2009-03-29T23:40:00.004+02:00

2006.08.19. éa 26.(fotón esküvőn saját tervezésű logója, ami a meghívótól a tortáig kísérte az eseményeket)
Csatlakozom ehhez a remek játékhoz, mert a legszebb álmom valósult meg azon a napon.

Köszönjük a kezdeményezést Szarvasmici!

Hogy miért két nap, mert nem akartam egyben tartani a polgárit, és az Egyházit. A polgárin, csak szűk család, Egyházi után meg jöhet a lakodalom.
A polgárira egy kosztümöt varrattam. Anyagbeszerzés, tervezés, rajzok, és mentem a varrónöhöz, én balga, mert úgy elszúrta, hogy majdnem szírva fakadtam amikormegláttam. Első prbóln mentetettem ami menthető, a varrónő meg azóta az hangoztatja milyen jól megoldottam a helyzetet:D. Hát kösz, jobb lett volna, ha probléma megoldó képességemet nem kell villogtatnom neki, de végül csini lett, és jól éreztem benne magam.
A legdurvább az, hogy az nagy Mennyasszonyi ruhámmal ugyanezt a hibát ekövettem, csak másik varrónőnél, csak ő még be akarta nekem adni, hogy én rajzoltam rosszul, és magyaráztam rosszul, csak amikor elővette a rajzaimat mondta, hogy hát jé, tényleg ő nézte félre. Végül ebben is remekül éreztem magam, és semmi nem ronthatta el egyik napon sem a kedvemet.
A menyecsekruhámat megálmodtam, beugrottunk hugommal a westendbe, és ott figyelt a kirakatban, kicsit bő volt, de ezt a gondot még aznap este megoldottam, saját két kezecskémmel, és ezt kellett volna tennem a többi ruhámmal is:D, de akinek nincs önbizalma magára vessen.
Ha újra szerveznénk a napot, maximum a menün változtatnék, mivel azóta vegánok lettünk. Minden csodás volt, és életem legjobb döntését ünnepeltük meg akkor. A legjobb pár számomra Ő, és remélem ez fordítva is igaz.
De lássuk a képeket:

Polgári

Itt látszik a csokrom is, meg az élő virág kompzíció, amit Pesten egyetlen virágos volt képes vállalni.:D
Csak a poén kedvéért:D
További képek

Egyházi
A csokrom vörösrózsából ahogy anyukának is volt annó, csipkebogyóból, és búzából, hogy olyan mezei, szabad, és zabolázhatatlan legyen mint én:D

Másnap délelőtt a menyecskeruhámba, a kánikula miatt.
Fiatal HÁZasok
További képek

"A szerelem nem gyomnövény, ami magától kinő. A szerelem gyöngyörű, de érzékeny virág, amely törődést, és gondoskodást kíván."

/Tom Youngholm/

Megin játéok...

2009-03-27T21:19:00.003+01:00

..most Lilangnál!
Nagyon különleges a nyeremény, és mivel épp most szereném rászánni magam, hogy a kersztszemezéssel ism egismerkedjek, nagyon örülnék a kis csomagnak:D.

Pecsétek Simonéktól is

2009-03-27T09:56:00.001+01:00

Ez a legújabb mániám... csodásakat lehet alkotni. Majd beszámolok én hogy haladok.
Van egy remek, bár angol blog, ahol most pecsétet lehet nyerni, és erre a lehetőségre én is jelentkezem, és javaslom mindenkinek, hogy tegyen így:D

ITT lehet játaszani!
Ezt lehet nyerni

Tildás gondolatok

2009-03-22T19:40:00.001+01:00

Uramtól megkaptam névnapomra első Tildás könyvemet. A sok sok keratív blgoban olvastam róluk, és mostmár nekem is van egy:D. Végtelenszer nézegettem végig azóta, és egy mű már el is készült. Remek ötletek vannak benne, most mégis egy kis iróniával fogok róla beszélni, mert vicces a gondolat ami minden egyes alkalommal magával ragad amikor a kezembe veszem.
A könyv tematikája szerint egy lakáson megyünk végig, előszoba, nappali, konyha, fürdő, gyerekszoba, háló. Mindenhol csini, hol praktikus hol kevésbé praktikus ötletekkel. Ami azonban kétségtelen, a könyv egy olyan lakásról szól, ahol van egy nő, aki alkot, és meséssé teszik az otthont, de abban az otthonban nincs FÉRFI, aki azt mondaná: "Na mostmár aztán tényleg sok a rózsaszín, világoskék, fehér, pöttyös csíkos, fodros bodros textileprekből, igazi kaja legyen az asztalon!"
Abban a házban nem laknak gyerekek, akik beszaladnak sáros cipővel megmutatni anyának a réten talált tücsköt, kipakolják a konyhaszerkényt, megtörlik a kezüket a törölközőbe úgy hogy a kezük még egy ici-picit koszos maradt, de a törölköző ezt megoldja, akik kifröcskölnek fürdésnél, és alapvetően élnek:D.
Abban a házban egy nő lakik akihez néha jönnek a barátnői, 39es egyenlábbal, vigyáznak az alakjukra, így elégedettek a képsütivel, és nincs más dolguk, mint házigazda házában gyönyörködni:). A házigazdának meg nincs más dolga mint őket fogadni, és a házat mindig kicsit megújítani a vendégek következő érkezéséig.
Sok Tildás cuccot fogok varrni, imádom őket, de nem rózsaszínűt:D, és nem az előzsobaszőnyeg lesz az első munkám, ami nagyon nagyon tetszik, de
1. nincs előszobám:D
2. nem ott szokott lenni a koszos cipő levétele? mert ekkor lehet hogy koszos lesz az én mesés művem:D

Ami azonban elsőnek mégis elkészült a tavaszi tutyim:D A könyv szablonját használtam, és épp jó lett az én 36-37es lábamra. A könyv szerint 39es... na nem baj, megalkotom majd nagyobban is, nem ügy felnagyítani a sablont, csak vicces:D, abban a világban még a lábak is kisebbek, mint Hamupipőkéé:D

Mindent összevetve, a következő alkalomra is Tildás könyvet szeretnék kapni, mindenkitől, mert esténként jólesik csobban ebben a világban, amire kicsit talán minden nő vágyik néha, egy egy délután erejéig, amikor barátnőivel összeül csacsogni.
Amikor nagyleszek, és garzdag, akkor lesz egy része a lakásnak, ami az én Tildalakom lesz, és ott fogom fogadni az én jókedélyű, bájos, kellemes barátnőimet:D. No nem lehet hogy mégsem, az nem én lennék...azt hiszem...

Új szerelmek

2009-03-22T18:43:00.002+01:00

Nem tudom mi zajlik körülöttem, de olyan technikák, lehetőségek bukkantak fel újabban a látóhatáromban, amikről tudtam hogy vannak, de sose foglalkoztam velük.
Azt hiszem minden nagymamámék házassági évfordulója környékén kezdődött, amikor vettem egy mintás lukasztót. Régi álmom volt már, de valahogy eddig sose tudtam mire is használnám, milyet is vegyek, meg hát minek. Azomban, amikor készültem az ültetőkártyákra, és tevezgettem mi tegye különlegessé beugrott a régi vágy, é vettem egyet. Elsőre nem voltam oda érte, egy rózsa minta, szép szolid, de nem olyat képzeltem el(jellemző hogy túl konkrétat képzelek el:D). Az ültetők mesések elttek így is, a rózsa megállta a helyét. Azóta mániákusan keresek egy két mintát, amiket ha megtalálok nem menekülnek:D.
A másik szerelem a kalligráfia. A szép írás tudománya. Aki látta már a kézírásomat tudja, hogy ránézésre nagyon szép, de nehezen olvasaható. Kezdek ezen is javítani, bár mostanában a vakon gépelésem tudománya van nagyobb fejlődésben. A kezem viszont alkoásra vágyik. Megint elkezdtem könyvet kötni, amik díszítőelemeit nem nyomtatni szereném, mert az személytelen. Egyedit, és megismételhetetlent szeretnék alkotni. Legyen az egy borító, meghívó, cimke a vorrományaimba.
Ehhez kell a kalligráfia, és még egy csoda, a nyomda. Kiskoromban volt nyomdám, Kis Herceges, Hófehérkés, Tücskös, Alíz csodaországos, szép nagy készlet, de a nagyon koszoló, ritkán előkerülő játékok közé tartozott. De mostmár nagylán vagyok, és talán nem lesz minden pacás körülöttem, hogy pecételek, mártogatós tintával betűket rajzolok, könvborítókat ragasztok. No meg mostmár a saját konyhámat pacázom, nem anyukámét:D, ez sem utolsó a megváltozott tényezők között.
Papírok, tinták, kések, tollak, ceruzák, textilek, formák,nyomdák, és nyomdafestékek nem menekültök!

Közhírrététetik!

2009-03-20T13:15:00.003+01:00

Nézzetek be!

Névnapi ajcsik

2009-03-19T00:16:00.003+01:00

Make a Smilebox scrapbook

Bettiéknek

2009-03-11T20:02:00.002+01:00

Újabb hordozóval gyarapodot a készlet:

Itt is szeretném jelezni, hogy a csíkos anyag ezzel elfogyott... a legvégét kapartam össze:D, de van sok sok szép másik, igyekszem feltölteni rúluk fotót.

Blogged with the Flock Browser

Loncitól

2009-03-10T16:51:00.002+01:00

Mesés állatkák érkeztek. Fiacskám is előszeretettel rágja, dobálja, nyúzza őket. Anyukám is csak ámult milyen szép munkák. A fotók nem sikerültek annyira jól, de talán az lásztik, hogy két paci, és két nyuszi költözött a játszódobozba. Nagyon szépen köszönjük ezúton is Loncinak.

Blogged with the Flock Browser

Two in one for Anna!

2009-03-04T15:16:00.003+01:00

Egy mesés ajándékkészlet vár itt a szerencsés nyertesre!

2009-03-03T18:16:00.004+01:00

Jelentkezz Te is!

Díjjat katpam, négyfelől

2009-03-02T23:30:00.008+01:00

Három Kedves Olvasóm említett meg a legújabb díjj kapcsán: Hordosv, Marcsi, Dulmina és Dóri. Köszönöm Nekik, hogy gondoltak rám.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Továbbadon a díjat, Öcsikének, és Bérmalányomank, Ildimnek, Andánka, és Csillának barátnénmenk.

Az első táska: Tavaszváró virágok

2009-02-25T23:51:00.006+01:00

Sok sok blogos hatás ért, amik arra késztettek, hogy varrjak táskát. Az utolsó löketet a zipzárd-díszítés ötlete adta, mert eddig rettegtem a bevarrásától, de most a motivációm nyert.

Keresgéltem az anyagok között. Mivel tartottam a kudarctól, nem a kedvenc kombinációmmal dolgoztam első nekifutásra, de még így is nagyon tetszik az eredmény.
Az alapszabásminta a Varrjunk táskát! oldaldalon talált egyik neszesszer adta. Először pontosan követtem az utasításokat a méreteket tekintve is. Az eredmény kicsit mégis más arányokat öltött, mint ahogy én gondoltam.

Második körben pedig a táskámhoz kicsit továbbgondoltam azt az ötletet.

A gombok, melyek a díszeket megkoronázzák nagymamám örökségéből kerültek kiválasztásra. Sok sok különleges gomb fog dísszé válni reményeim szerint a közeljövőben.

Ma szabad perceimben...

2009-02-24T00:02:00.000+01:00

készítettem egy nagyfenekű cicát:D. Összesen a hímzéssel együtt fél órát töltöttem vele. Nagyon tetszik. Két napja találtam rá blogolgatás közben a szabásmintájára.

Nem ő lesz az utolsó nyújtózós cica ami kikerül a kezeim közül:D. Nagyon megkedveltem. Ha sikerélményre vágyom, ez biztosítani tudja kevés időbefektetéssel. Mostani bordó példány bébiplüssből készült. Legközelebb kevésbé nyúlós anyagot választok, hátha jobban sikerül a popsirész:D

Tüsszentő kór

2009-02-22T23:45:00.002+01:00

Ebben szenvedünk 4 napja. Rémes, ha tüsszentünk akkor az a rossz, ha benn marad az még rosszabb. Papírzsebkendők tömkelege kerül a kukába naponta. Gyermek már teljesen kilábalt, kicsit törölgetjük az orrát, de jókedvű. Párocskám, meg én még dögrováson vagyunk, de majd vége lesz ennek is.
Ezenkívül varrogatni szeretnék, meg kötni. Olivér mellett nem könnyű. Folyamatos figyelmet igényel, de imádok rá figyelni:D, szóval a varrás marad az alvása rövidke, és ritka pillanataira.

Amiből ma mt lett

2009-02-12T23:38:00.000+01:00

Küldjük Botihaverunknak!

Anyagaim, amiből MT lehet

2009-02-12T16:15:00.000+01:00

Egyik kedvenc prosításom

Ezek is szépek, de inkább kislányak

Ez a második favorit, az aprómintás zöld, és a bogyós gallyas

De apriossal, vagy a sárgával is remek bármelyik

Itt egy teljes kép, nehogy korlátozva érezd magad

A hétvége vegán szemmel

2009-02-11T15:50:00.001+01:00

Péntek:

A Trófeában. Nagy kíváncsisággal mentünk a pluthoz. Kellemes meglepetés ért minket. Nyers zöldségekkel teletömött tányérokkal tértünk vissza az asztalunkhoz. Görögsali, vegyes sali, csak úgy felkarikázott répa, kukorica, öntetek, magok. Bár a magoknak egy nagy hátránya volt: mind pirítva volt. Anyukám odáig volt értük, de mi tudjunk hogy az úgy már nem az igaz. Sushik között is volt olyan, ami nem hallal volt elkészítve. Nekem ez volt a gyengém. A levesek között nem találtam megfelelőt, amit kicsit sajnáltam. A desszertekre nekem már nem maradt kapacitásom. A gyümölcsfélékböl szemezgettem, de valahogy túl szépeg voltak. Olivérnek az egyik levesből vélogattam zöldségekeet, de nem meglepő módon a banánt favorizálta, meg a pászkát Errüll jut eszembe, hogy a kenyérfelhozatal elég fura volt: a küvetkezükből lehetett válogatni: fehérkenyér, pűszka, és valami extrudált kenyér szerűség, ami finom volt, de a barnakenyeret nagyon hiányoltam. Öröltem volna ha grilleztetni nem csak húsokat lehetett volna, hanem esetle züldségeket is. (de ez már csak a telhetetlenségem)

Szombat:

Bonyhádon a Ritting Hotelban ünnepeltük a házassági évforudlót. Nagybbátyám szervezett mindent. Egy-kát héttel elütte felhívott, hogy akkor mi mit is eszünk, és mit nem, hogy intézni tudja nekünk is a kajákat. Ez már eleve nagyon jól esett. Leveszt nem kaptunk külön, de az erülevesben rengeteg zölsdéget tálaltak, a hóst pedig külön szervírozták. A húshoz hoztak fokhagymás ás paradicsomos mártásokat. Nem túl illedelmes módön üsszekunyeráltam mindenhonnan a züldségeket, és azzal faltam az önteteket. A fokhagymás tejszínes volt, abból igyekeztem kevesebbet enni, de ellenálhatatlan volt. Az igaz meglepetés a főfogás volt. Fantasztikus pároltzüldségtálat kaptunk, barnarizzsel!!!. Utóbb tudtam meg, hogy komoly előzménxe volt ennek a finomságnak. Előszór csőben sült különlegességet álmodott meg a szakács, mikor nagybátyámtól megtudta, hogy tejtermékt sem eszünk. Ezt a rántott züldségek ötlete követte, amit az ütött, hogy olajban sültet sem eszünk. Ekkor már sajnált minket a szakács, de így utólag is azt kell mondanom, hogy le a kalappal, fantasztiusan oldotta meg a kihívást.

Vasárnap:

Nagymamámnáé ebédeltünk, aki nagy lelkesedéssel, de aggodalommal várt minket. Meglepetés volt mit főzött nekünk. Töltöttkáposzát készített, szójahranulátumbül. Naggggyon fincsi lett. Én is felveszem a repertoáromba, mert kár kihagyni. Köszönjük szépen Neki itt is.

Ez a hétvége bebizonyította nekem, hogy menynire igyekszik mindenki kiszolgálni ami nem egyszrűen átlátlható igényeinket, és ez nagyon, nagyon jól esett. Emellett a cukkolás, poénkodás már fel se tűnik. Köszönjük szépen minden közreműködőnek.

Egy hete pénteken

2009-02-10T17:49:00.001+01:00

Sűrű nap volt, de nem modntam el hogy miért. Most jött el a nap, amikor elmondom. Csak csajok válogatáson voltam. Nem válogatak be, de a fotót, amit készítettek megkaptam. Szerintem jól sikerütl kép, így ide is kiteszem.

A hétvége nagyovnal

2009-02-09T22:46:00.000+01:00

Péntek:

Attila, húgom kedvesének doktorrá avatásán voltunk, ami nagyon elegáns ceremónia volt. Olivér az apukája hátán ülte végig, meglepően csöndben. Utána a Margithídi Trófeában ebédeltünk. Rengeteg salátát, és annál is több sushit ettem(avokádós volt a csúcs). Nagyon jó élmény volt.

3kor indultunk anyukámékkal megnézni a telkünket. Nagy volt a sár, de azért igazán lelkesen mutattuk meg nekik is, de még mindig felfoghatatlan, hogy a mienk az a terület.

Este befejeztük az ültetőkártyákat, a másnapi házassági évfordulóra. Béke volt, és szépek lettek.

Szombat:

Reggel nagyon feszült voltam. Az a rettenetes tapasztalatom nyomasztott, hogy mi mindig mindenhonnan elkésünk. Ezért kapkodtam, és végül nem késtünk el. Volt próba, előkészületek, és teljes megnyuodás mire befutottak az ünnepeltek. Éjfélig zajlott a buli, utána kidőltem.

Vasárnap:

Reggel elmentünk misére nagymamámmal, volt Balázsáldás, nagyon remek volt a prédikáció, ami jól esett. Utána megnéztük nagybátyám építkezését. Hatalmas beruházás, és fantasztikusnak tartom, hogy ezt valaki képes átlátni. Gyors ebéd után indultunk Pest fele, mert rendezvényre mentünk. Hazafele beurotunk felköszönteni a Teaerdőbe Andabarátnőmet, akinek itt is sok boltog születésnapot kívánok. Hazaértünk, és alvás!!!!!

Kutyusok

2009-02-06T21:12:00.000+01:00

Hat kiskutya gazdit keres. Barátságos apuka, és anyuka kölykei. 5 fekete, 1 zsemleszínű. Életrevaló, kisgömbőcök. Aki tud segíteni Nekik akár csak annyival, hogy a blogjára kiteszi a linket, már azért is nagyon hálás leszek. Előre is köszönöm. Lesznek róluk még képek is, és minden történésről beszámolok velük kapcsolatban.

Pif

2009-02-04T22:48:00.000+01:00

Dórinál találtam, és most nálam is megtalálható lesz.

Az első három kommentelőre sajátkészítésű ajándék vár, és hogy ők is ajándékot készítsenek majd az eslő három kommentelőnek ,és így tovább. Még egy régebbi kör ajándékaival is adós vagyok, da mi késik nem múlik. Készülődnek a szépségek, és várom a jelentkezőket.

Várok mindenkit szerettel!

Mosódió

2009-02-03T22:44:00.001+01:00

Barátnőmtől kaptam egy kis mintacsomagot mosódióból. Régóta készültem már kipróbálni, de sose volt elég ürügyem. De amikor egyik nap a gyerekek ebédeltetése közben csöngetett a póstás, és egy csomag mosódiót hozott, nem bírtam ki, hogy ne kunyeráljak egy 4db-os mintát:D.

Kipróbáltam. Már hármat mostam vele, úgyhogy mindjárt elfogy:(, szerezni fogok még. Még a pelusok is szép fehérek lettek, és puhik, szóval teljes az elégedettség. Persze nem tudom, hogy pontosan hol is akarnék venni, de amit én be akarok szerezni, azt beszoktam szerezni. ezzel sem lesz gond. A promós darab Kata boltjából volt, úgyhogy asszem ott fogom beszerzni a következő adagot is. Van valaki akinek van tapasztalat? Még a mosószódára leszek majd egyszer kiváncsi, de egyszerre elég egy újdonság...

A vonzás törvénye!

2009-02-03T21:57:00.001+01:00

Péntekre, és szombatra is ki kell öltözni. Jóideje jár az agyam, hogy mit is vehetnék föl. Terveztem hogy varrok valamit, de ez most nem jön össze, mert sok sok más program is belekeveredett a hétbe. Persze csupa remeknek ígérkező esemény okoz időhiányt. Az volt az utolsó paraszthajszál, hogy péntek reggel veszek egy kötött tunikát a piacon, mert olyanra már régóta vágyom, de azért egy kicsit mégiscsak izé az utolsó nap reggelére hagyni ezt a kényes témát...

...Bementem ma egy boltba, ahol már mult héten is nagyon megtetszett egy ruci. Felpróbáltam...jólállt. Találtam hozzá egy tökéletes kardigánt, de valahogy most sajnálnék rá annyi pént. Otthagytam, fájó szívvel, de otthagytam. Itthon tanakodtunk Zrammal, hogy hogy is legyen, megvegyük, vagy ne. Ekkro futott be anyukám, hogy turiban lelt egy ruhát, de elég kicsi, és félve hozta el, de talán rám jó. Mesés színe van. Felvettem, rám öntötték. Nagyon tetszik. Ezzel a kérdés megoldva. Hétvégére ezzel megvan a ruhám, a másik ruha meg ott marad és ha legközeleb valamiért kell még, és a pénzt is arra szánom éppen, akkor bevándorol a szekrényembe, addig nem villogok bennne.

Addig is ez nem az első, amikor ha türelmes vagyok, akkor az rózsát terem....

Hogy pontosan milyen is a vadi új kisestélyim amit édesanyám szerzett nekem, az majd a pénteki ebéd fotóiból kiderül, addig félkészen nem nem pózolok a gényképező gép előtt, pénteken meg úgyi kattog majd mindenki eleget.

Az utak, amkiet a jövőben sokat meg fogunk tenni.....

2009-02-03T13:15:00.001+01:00

Újabb munkák

2009-02-02T16:36:00.004+01:00

Már egy hónapja szépen lassan fokozatosan készítgettem ezeket a kesztyűket. Legnagyobb meglepetésemre Olivér is előszeretettel használja a sajátját, mert nem szereti ha fázik a keze. Magamnak is készül egy, hamarosan azt is bemutatom.

Olivéré

Az uramé

Az öcsémé

Sűrű nap!

2009-01-30T21:31:00.003+01:00

Délelőtt Pesten voltam, drága gyermekemre meg édesanyám vigyázott. Szerdán belázasodott, és még nem akartam vinni magammal, a ropgram viszont lemondhatatlan volt. Megoldottuk, másik nagymama jött értem, hozott, vitt, szóval mindenkinek ezer köszönet mindkettejüknek. Hogy mi volt a lemondhatatlan program, az még titkos. De be fogok számolni róla, amint konkrét mesélni való lesz.
Miután ott végeztünk még vettem papírt nagymamáék 50. házassági évforulójának ültetőkártyáihoz, mert azokat megcsináljuk a hétvégén. Majd beszámolok a fotókkal, de mág csak most tervezgetem milyen is lesz pontosan.
Mikor hazaértünk, egy jó hangulatú legényke várt rám, és ugrott a nyakamba amikor meglátott. Jólesett, hiányzott nagyon.
4re jött át Csilla, és Barni, vadi új ismerősök, akik egyidősek velünk, és Bicskén laknak. Nagyon örülünk neki hogy egymásra találtunk, mert mindkettőnkre ráfért egy helyi barátnő. Itt is üdvözlöm őket, és tuti hogy ez egy jó barátság kezdete. A srácok is jól elvoltak, együtt, az anyukákról nem is beszélve:D. Remek napot zártunk.

Blvilágból szülinap!

2009-01-21T09:59:00.001+01:00

Naomi blogja szülinapját ünnepli, és játékot hirdetett, és ha valaki, akkor én szeretek játszani. Ajánlom mindenkinek a részvételt, mert ajándék lehetőségét is rejti:P.
Ami viszont a legfontosabb, meseszép alkotásokat láthatunk, és ötleteket is gyűjthetünk!
Boldog Szülinapot Naomi Kis Világa! Szeretettel várjuk a további alkotásaidat!

Nem tudom mivel...

2009-01-20T17:18:00.004+01:00

...érdemeltem ki, hogy a nagy ritkán kapott kommentek 80%-a negatív. Kritikának nem nevezném, mert a Névtelen hozzászólások valahogy elég méltatlanok, de azért csak rosszul esnek az ember lányának, még akkor is, ha a véleményük nem oszt, nem szoroz.
Sok sok blogot olvasok, kommentelgetek, de olyannal még nem találkoztam, hogy ha valaki megemlíti a bejegyzésében, pl hogy valakinek szülinapja volt, akkor legalább egy "blogog szüli napot Neki" ne érkezzen. (Kedves Barátaim, ne vegyétek magatokra, nem Nektek szól, akik amúgy is felköszöntöttétek Uramat). Hozzáteszem, nem hiányoznak a köszöntők az Ünnepeltnek. Igazából fel sem tűnt volna az egész, ha a szülinappal egy postban említett egymondatos gondolatom nem ihletett volna meg hátom olvsómat is. A kommentjük után, már csak azt nem értem, hogy miért is olvasnak, ha butácska, érdektelen dolgokat írok. Nem kezdek el védekezni, mert talán már ezt a bejegyzést sem érdemelték meg a magukat nem vállaló kirtikusaim.
Most azonban, hogy mégiscsak adjak valami kis értelemet ennek a bejegyzésnek, elmondom, hogy a blogom nem Mindenkinek, hanem Bárkinek szól, és aki nem érti a kettő közötti különbséget, azt nagyon sajnálom. Nagyon örülök minden olvasómnak, főleg annak tükrében, hogy nem tartom magamat egy géniusznak, csak élek egy nekem tetsző internet adta lehetőséggel. Ha pedig a színvonalam ennyivel alatta lenne a netes átlagnak, akkor az azt jelenti, van még mit fejlődnöm, bár ez nem újdonság számomra.
Végül remélem vannak azért olvasók, akik azért jönnek hozzám, mert van valami, amit kapnak itt. Őket is, és a gúnyolódókat is szeretettel látom, és akár kiritka, akár dícséret, akár kérdés, akár hozzáfűzni való gondolat, a hozzászólásoknak mindig örülök.

Ez itt a reklám helye!

2009-01-19T19:15:00.004+01:00

Jártamban keltemben gyakran találkozom olyan termékkel, amik említést érdemelnek a blogomban. Ahhoz hogy egy céget én fölvállaljak, minőségnek, és emberségnek kell találkoznia. Ez az oka annak, hogy ritkán lehet ilyesmivel találkozni nálam. Na de ma van a kivétel. Kedvenc teaházam, és egy csodás bonbon készítő műhelyt ajánlok a figyelmetekbe:
Teaerdő teaház, ahol mosolygós kiszolgálás, meghitt hangulat és finom teák várnak mindenkit.

Pelle-Molnár Kézműves Bonbonok: mesés ízek, minőségi csokoládé, és exkluzív kivitelezés jellemez minden egyes terméket

Lelkem rendje 5.rész: Ruhaügy

2009-01-18T23:18:00.005+01:00

A ruha, ha épp öltözködni kell, főleg egy nő esetében mindig kevés. De amikor mosni, teregetni, a szennyest tárolni, valahogy mindig rengetegnek tűnik. Így zajlott ez egészen idáig mifelénk is, megspékelve azzal, hogy a falak 2 hónapja penészedésnek indultak, így már nem csak a kellemetlen helyhiány miatt kellett más megoldást találni a teregetésnek. Ezzel párhuzamosan sokalltam be a szennyes tartó folyamatos túlcsordulásától.
Egy hete kezdtem el a szennyes kupac felszámolását. Mosok én gyakran, azaz mosnék, ha lenne utána hova teregetni. Viszont, amíg az előző adag nem száraz, addig ugye esély sincs a következő adagra. De most aztán kibabráltam az eddig több pontos is hiába rendszerrel.
1. lépés: a szennyest szelektáltan gyűjtjük: színes, fehér, fekete, drapp. Mindegyiknek varrtam külön külön egy zsákot, megjelölve hogy mit kell beledobni, nehogy belekeveredjünk.
2. lépés: ezek kiköltöznek a fürőszobába, amihez az Ikeában vettünk szép fogasokat, amiket drága uram fel is szerelt.
3. lépés: a teregetés is a fürdőbe költözik, fregolira, amit szintén az Ikeában vettünk. Ezzel a világmegváltó ötlettel Marcsibarátnőm állt elő, amiért nagyon hálás vagyok. Ez is felekerült a helyére a mai nap folyamán, a fogasokkal együtt.

Az új tartók, a megfelelő színű szélekkel.
Teregetés előtte
Teregetés utána

És végül egy kis előzetes, a folyamatosan fejlődő, de még nem készen lévő varrókuckómról:

Jelentés

2009-01-17T23:36:00.002+01:00

Tele vagyok írnivalókkal, csak kicsit elhavazódtam, és a gondolataim bepötyögése még csak csak belefér az időbe, de úgy szeretném a képeket is feldolgozni, de mire lekicsinyítem, feltöltöm, mindig elfogy fiacskám türelme, ami érthető. Most, hogy este van, és alszik, meg az én türelmem van fogytán, úgy hogy most is csak egy gyors írogatásra van időm.
Ami a hét legmeghatározóbb két élménye, hogy egyik barátom felkért, hogy írjak egy könyvet, ami egy hatalmas elismerés, és sokat agyalok, hogy hogy is kellene ennek nekiállni.
A másik hogy folyton a saját otthonteremtés lehetőségeit mérlegeljük. Nem igazán van előrelépés, de információk hada kering a fejemben. Keresünk, dogozunk...tesszük, amit lehet, és élvezzük ami van.
Drága Uram születésnapja volt a héten. Nagyon sűrű nap volt. Este egy gyors sütit volt csak időm összedobni, de nagyon fincsi volt, és nagyon ízlett az én drága ünnepeltemnek, meg persze a fiának is. A receptet igyekszem mielőbb megosztani a publikummal, de semmit nem ígérek.
Hétköznapjaim kötéssel, varrással, mondókázással, énekléssel, főzéssel, mosással, lakás fejlesztéssel telik. Ha holnap a terveim szerint alakul a nap, akkor este jön egy beszámoló a lakás újdonságairól. A jövőben meg belejövök a fotók kezelésébe, és elintézem, hogy tényleg semmiről ne maradjatok le, ami az életmódunk fejlődésével kapcsolatos.

Nyomtatott sajtóban

2009-01-09T15:31:00.005+01:00

Siccike kedves Kolléganőmtől jött az infó, hogy benne vagyunk a januári Ideál magazinban. Azonnal be is szereztük a magazint, és tisztában vagyok vele, hogy ez senki másnak nem nagy ügy, csak azoknak, akik említve vannak, de azért megemlítem a blogomban is ezt az örömöt. A cikk, ami mellett a blogjaink állnak a neten is elolvasható, bár a linkajánlót, nem tudom milyen megfontolásból ide nem tettekék ki. A cikket azonban én belinkelem.
Akiket még említ a cikk:Vera, Dulmina, Fűszerkert, és Siccike
Megtiszteltetés egy lapon szerepelni Veletek!
A cikkért meg köszönet Tari Zsuzsannának, (ha van valami link, ami a cikken kívül hozzá tartozik, akkor egy kommentben lécci linkelje be aki tudja!) remélem a jövőben is értékes információkat talál nálam.

Lelkem rendje 4.rész: Függönyök

2009-01-08T22:10:00.001+01:00

Régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel, de függönyt fotózni nem is olyan könnyű...
A készítés kisfiam folyamatos támogatásával történt.
A felszerelésben férjecském is kivette a részét. Ami a legérdekesebb tapasztalat volt, hogy csigát venni drágább, mint egész felhúzószerkezetestől megvenni a gyékényt, vagy mi a fene volt eredetileg. Most van 4db 60cm széles nem tudom milyen hosszú gyékénylapunk.... majd lesz vele valami. No de akkor a fotók, amik jó rég óta váratnak magukra.

Az elmúlt napok (Karácsonyi ajándék mustra I.-legszínesebb)

2009-01-04T17:03:00.002+01:00

Tavaly írtam utoljára, így azzal kezdem, hogy mindenkinek NAGYON BOLDOG új évet kívánok!
A szilveszter éjjel remekül telt, és remélem kedves vendégeink is így gondolják. Az asztalra került hot-dog, kétféle házi narancslikőr, pizzás/gabonakolbászos kiflik, leveles tésztás finomságok, de nem is ez a lényeg. Remek jót beszélgettünk, és még egy kártyapartira is telt az időnkből. Itt is köszönet a társaságukért!
Egy-két nap itthoni ejtőzés után, kocsiba ültünk péntek estefele, és útnak indultunk Dunaszegre, unokatesómékhoz, ahol 2csöndes, pihentető napot töltöttünk. Holnap kezdődnek a megszokott hétköznapok, de valahogy most kicsit lelkesebben indulok a hétfőnek mint 2 héttel ezelőtt, vagy 3, nem is tudom, szóval tavaly...:D. Míg az ünnepek teltek, az én kezem nem pihent, élveztem, hogy Apa is tud egy kicsit a gyermekkel foglalkozni, én meg addig alkothatom a régóta tervezett darabjaimat. Most a kötést részesítem előnyben, mert az én drága uramtól egy mesés kötőtűkészletet kaptam karácsonyra.
Amik ezeknek, vagy másik tűknek a segítségével készültek: újabb pelenka külső, egy garnitúra babaruha legújabb walorfbabámra, aki azóta megérkezett kis gazdájához Dunaszegre. Az Eszter nevet kapta.
Végül lássunk egy-egy képet az új pelenkakülsőről(amiből a fotón, így hogy nem a gyermekemen van még csak egy fekete folt látszik:(), és a lassacskán készült, de ma már végre viselt zoknimról.

A szívem is benne

2008-12-29T23:39:00.004+01:00

Unokatestvéreim gyermekeinek babát készítettem. Négyből három ma készült el, holnap utaznak Pécsre. Szépek lettek, és beléjük szerettem, de talán ez normális. Minden öltésben benne vagyok, és csak remélni tudom, hogy tetszeni fog az új gazdiknak. Összeszorult szívvel adtam oda anyuméknak, akik utaztatni fogják Őket. Fotót persze készítettem róluk, és a blogomon a helyük.

Csoportkép a trióról
Nagymanók
Portré, a két és fél éves Marcinak küldött manóról
Portré, a másfél éves Julika ajándékáról
A 3 hónapos Botond 20cmeres manója

Bicskei karácsony 2007

2008-12-29T16:16:00.000+01:00

Bicske

Elmúlt évek karácsonyai

2008-12-28T21:12:00.004+01:00

Szentendre

Mák a malomba

2008-12-23T23:29:00.004+01:00

Álom konyhám szerves része egy csodálatos malom, ami naponta dolgozik a kezem alá. Ma reggel például biztos ami biztos alapon 2 kiló gabona őrlésével indított, de nem ez volt az egyetlen feladat amit neki szántam. Kora délután töltöttük bele a másfél kiló biopiacon már egy hete megrendelt mákot. Felet anyukámnak, 1kg-ot magunknak. Kicsit fura hogy nekünk kell a több, de ez azért van, mert 25.én érkezik nagymamám, és hoz beiglit, amit így anyák nem kell főznie, viszont abban van tej, és tojás. Szóval a mi adagunkat nekem kellett elkészíteni. Ezen kívül lesz még mákos guba, már két napja megsütött, így garantáltan szikkadt kifliből, és mákos kukorica, amit a piacon ajánlott az eladő hölgy. Szóval a mák az fogyni fog.
Kicsit izgultunk, hogy mi is lesz szegény malmunkkal, de a használati utasítást harmadszor olvasva is megtaláltuk, hogy mák őrlésésre is lakalmas. Amikor eldöntöttük hogy akkor bevállaljuk, akkor jött a kérdés, hogy mennyire takarítsuk ki a malmot előtte. Arra jutottam, hogy semennyire, hisz a recept is ír pár evőkanál lisztet a töltelékbe, az a pár gramm nem számíthat. No meg lustaság fél egészség. bele a mák, indít a gombbal. És ment, és vitte, és jött ki alul és apró volt, én meg nagyon boldog.

A Nagyok

2008-12-20T21:55:00.003+01:00

Készülünk persze mi is a karácsonyra, bár ez a blogomon nem látszik. Talán az látszik csak, hogy nem írok. Pedig annyi de annyi remej esemény zajlik házunk táján, hogy holnapig írhatnám.
Egészen a mai napig zajlott A Nagy karácsonyi tervezgetés. Listák, tervek, időbeosztás. Ma kezdődött a megvalósítás. Első pontja A Nagy bevásárlás, A Nagy lista alapján. Biopiac, Herbaház, Cora, Obi. Közben pedig lakásnézés, de az egy más lapra tartozik. 70%ban élelmiszereket vettünk, nem csak az ünnepekre. Kb márciusig elég lesz:). 20%ban izzókat, ami Kedvesem legájabb hobbia. Kis lakásunk üsszes izzója energiatakarékos. Nem kis válogatások után. Új karácsonyizzókat az én kérésemre vettünk, amik uram bánatára nem ledesek, viszont hatod annyiba kerültek. A maragék 10% ez, az amaz:) elfelejtettem....
Holnap megkezdődik A Nagy takarítás... együtt haladni is fogunk vele, és szerintem nem is lesz okyan rémes.... Még ma este elkezdődik A Nagy főzés. Előkészítem az algászlébe a tésztát, a kandírozott narancshéjat, és a kekszsütit. A Nagy menü ma hajnalban állt össze, mikoris 6kor már nem tudtam tovább próbálkozni az alvással, ami addig se ment. 3. éjszaka telt így.... mindegy. Kicsit kezdek izgulni, hogy mennni fog e minden a tervek medrében... de ez már nem is lep meg, mert A Nagyok sorában és vagyok A Nagy izguló:).

Legújabb műveim

2008-12-17T22:36:00.005+01:00

Kötök rendíthetetlenül szabad perceimben. Tele vagyok tervekkel, és megvalósításra váró ötletekkel. Ami remek, hogy haladok is. Szóval megmutatom a két legújabb alkotást. Egy gyapjú külső amit hasraütés szerinti szabásmintával csináltam, és egészen jól sikerült, jól áll a baba fenekén, bár a fotó nem úgy készült, mert az öltöztetési procedúra még mindig ordítós, így akkor nem nyaggattam azzal, de a játékmaci beugrott dublőrnek:D.
A másik mű, nem már mint egy fejpánt a kedvenc bambuszfonalamból. Egészen jól sikerült, annak fényében, hogy fél napom arra ment rá, hogy az angol nyelvű kötésmintát olvastam, és fogattam a fejemben mi mit jelenthet. De nagy élmény volt rájönni, bár vannak kétségeim a művem tökéletességét illetően, de nekem tetszik ami azt illeti.

Művek és alapanyagok képekben

2008-12-12T21:33:00.010+01:00

Tutyi kívül belül

Tutyi a babának és zokni

Vegyes gyapjú bambusz

Bambusz fonalak

Pelusok lesznek belőlük többek közöt

Megint lélekmelengetés

2008-12-08T22:48:00.002+01:00

Dulminát olvasgatva eszembe jutott az ünneptől független, amitől azonnal jobban érzem magam étel. Ami nem más, mint a Kedvencleves. Igazából bármilyen leves, de az gyors, és sok tészta van benne, meg sok sok zöldség.

Lélekmelengető

2008-12-08T19:33:00.004+01:00

Nehéz feladat elé állított kedves barátném... Valahogy másfél napja agyalok ezen a dolgon, és nem találom meg a nagy őt....
Valahogy a hangulatok, a tekintetek ugranak be, nem ízek...most nagyon a karácsony bűvkörében élek, így beugrott valami, a: MÉZESKALÁCS
Mert az mindig közös program, idő, és türelem kell hozzá, no meg kreativitás a díszítéséhez. Ez a hangulat valahogy mindig magával ragadja az egész családot, és senki nem bír ellenállni a kisült, de még dísztelen kalácsok csábításának, és egy egy darab erejéig mindenki beáll a sorba. Egyik évben mézeskalácsot használtam arra, hogy felcímkézem az ajándékokat. Ez volt Gergőmmel az első közös karácsonyunk. A karácsonyfánkat is az édes finomság díszítette az égősoron kívül. Mesés volt. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sosincs szívem megenni őket:D.
Akikre én kíváncsi lennék, Ildi, és Mazsola.

Egy kis olvasnivaló...

2008-12-08T09:12:00.004+01:00

....amit egy Paprika magazinhoz kapott ajándék Családi lapban olvastam ma reggel, és nagyon megtetszett.

MIÉRT NEM MEGYEK ORVOSHOZ?

Ez egy tudományos értekezés, laikus nyelven szólva szakcikk, elvárom az illetékes
szakköröknek, úgymint az orvostársadalomnak és a betegek társadalmának, más szóval a
többi
népeknek komoly figyelmét a mérlegelendő (mér ne volna legelendő?) kérdés etimológiai és
nem utolsó sorban endopatolo-pszichosoma-tikonumizmatikai jelentőségének
megfontológiájára.
Szakcikk. Nem szikcakk és cikkcakk.
Amivel azt akarom mondani, hogy nem célom a képzelet szeszélyes, ugráló és rapszodikus, de
megbízhatatlan járművére bízni magam, a szigorúan módszeres tárgyalásformát választottam,
mely minden kitéréstől függetlenül halad útján, megállás nélkül. (Vesd össze: megállómánia).
Tárgyam: miért nem megy az ember orvoshoz?
Két részre osztom a feladatot. Általános és specializált formában vetem fel a kérdést.
Tapasztalataim és klinikai megfigyeléseim, azonkívül szubjektív természetű megfontolások s az
idevágó irodalom gondos mellőzése után arra a meggyőződésre jutottam, hogy orvoshoz
általában
azért nem megy az ember, mert már régen menni kellett volna, de mindig halasztottam és most
mit fog szólni, hogy így elhanyagoltam a dolgot, külön erkölcsprédikációt kapok, holott én a
hasamat fájlalom és nem az erkölcseimet;
mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi a dolgot, mint magam, ijesztgetni kezd és
mindenféléről le akar szoktatni, lévén neki a betegségem fontos, nekem meg az egészségem;
mert ilyenformán én nagyon jól megférek a betegségemmel, o ellenben jobban haragszik a
betegségemre, mint amennyire az egészségemet szereti, s utóbbit hajlandó feláldozni,
csakhogy az előbbit tönkretegye;
mert alapjában véve megszerettem a betegséget, szükségem is van rá, kifogásnak, önmagam
és mások előtt, a lustálkodásra (felnőtt ember csak a betegsége révén jut egy kis
gyöngédséghez és szeretethez) s félő, hogy az orvosi kezelés aláássa a betegségemet;
mert a régi orvosomban már nem bízom, miután nagyon összebarátkoztunk s o bizalmasan
tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá – viszont éppen, mert nagyon
összebarátkoztunk, félek, hogy megsértem, ha új orvoshoz megyek;
mert ilyenformán kényesebb vagyok az orvoskari becsületre, mint ok maguk, pedig ez az ő
dolguk;
mert mindenki mondja, hogy menjek;
mert orvos mondta, hogy ne menjek, szerinte ugyanis nekem, mint intelligens embernek
megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok nem tudnak semmi okosat, mindent, amit
csinálnak, humbug;
mert laikus mondta, hogy ebben a dologban nagyszerű eredmények vannak;
mert van egy Skurek nevű ismerősöm, egy bútorkereskedő, aki ugyan nem orvos, de meg
vagyok győződve róla, hogy mindent jobban tud a professzoroknál és ha vele kibeszélgetem
magam, meg vagyok nyugodva;
mert mint férfi, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a gyerekekkel;
mert mint no, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a felnőttel;
mert mint férfi, nem szeretem, ha engem áltatnak és hazudnak nekem;
mert mint no, nem szeretem, ha nekem megmondják az igazat;
mert a honorárium dolgában bizonytalan vagyok, az orvos nem mondja meg, folyton erre
gondolok, miközben vizsgál, ettől magas a pulzusom, nagyobb a betegség látszata, még többet
kell majd fizetni, még nagyobb a pulzusom és így tovább;
mert folyton azt hallom, hogy minden művelt ember orvoshoz megy s ebből az a gyanúm alakult
ki, hogy viszont a többiek orvosnak mentek – és végre;
mert semmi bajom sincs, mi a fenének menjek orvoshoz?
Speciálisan
gégészhez azért nem megyek, mert mindenféle hosszú tárgyakat dugdos az orromba és
ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen, folyton csúfol közben, mint aki érthetetlennek
találja ezt az affektálást, hiszen nyilvánvaló, hogy ennél nincs nagyobb kéjmámor;
sebészhez azért nem megyek, mert folyton azt mondja, hogy ne féljek, holott nekem egyetlen
vigasztalásom, hogy félek – továbbá azt mondja, hogy nem fog fájni és fáj, ahelyett, hogy azt
mondaná, hogy fájni fog és mégse fájna;
fogászhoz azért nem megyek, mert megyek ugyan, de az előszobában elmúlik a fájás és
gondolom, majd holnap megyek, de nem is ide, hanem ahhoz, aki nem piszmog el egy évig,
amikor a díjak következtében már lesz ugyan mivel harapni, de nem lesz mit;
röntgenológushoz azért nem megyek, mert a csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat
nem s így nem adja meg a kellő tiszteletet;
urológushoz azért nem megyek, mert többnyire roppant vicces emberek és oda nem tartozó
dolgokat mondanak magánügyeimre vonatkozóan, továbbá véleményeket fizikumomról, mint a
szabó, aki mértékvétel ürügye alatt lekritizálja az alakomat;
gyomorspecialistához azért nem megyek, mert többnyire komor emberek, nem hagynak
magukkal vitatkozni, mindent jobban akarnak tudni nálam és nem hajlandók például megérteni,
hogy az ember ebéd és vacsora tartamára igazán felfüggeszthetné a diétát, ha különben
betartja;
idegorvoshoz azért nem megyek, mert aznap mikor mennem kellene, éppen nagyon ideges
vagyok és ilyen idegállapotban nem bírom az orvost – és végre;
pszichoanalitikushoz azért nem megyek, mert három hétig egyebet se csinál, mint hogy kielemzi
belőlem, hogy miért nem akarok pszichoanalitikushoz menni, mint az egyszeri tanító, aki azt
mondja Mórickának: Móricka, warum bist du nicht gekommt, mire Móricka teljes joggal felelheti
méltatlankodó hangon: Herr Lehrer, ich bin doch dó!

Karinthy Frigyes

Alkotásaim

2008-11-25T21:55:00.004+01:00

Zoknit kötöttem, ami jól sikerült. Kedvenc Bérmalányom ajándéka lett, bár sajnos késve tudtam csak átadni, de így sose fog éjjel fázni a tappancsa, már biztos. Jucuu ezer köszönet az távokításért:D

Elkészült az első kötős hordozóm, amit már Botianyuval jó ideje tervezgetünk. Most belevágtam, és Olivér némi zavarása mellett is bruttó 3 óra alatt kész volt tervezéssel együtt. Pontos leírást majd linkelek ha megcsináltam a közösenvarunk blogra.

Készülnek majd még mei-taik, azokról majd lépésről lépésre képeket csinálok, mint annó a babáról. Íme az Ikeában megvásárolt anyagok, amik még varrásra várnak. Ha az összes hordozót megvarrom, amit belelátok ezekbe az anyagokba, akkor vevőket kéne rá keressek. Nem is azért, hogy bejöjjön azára, hanem azért, hogy elférjünk a hordozóktól. De ez szerelem. Az anyagok, és az anyaság találkozása....ráadásul főzni lehet kész művek segíségével úgy hogy a gyermek nem cibálja le a nadrágomat. Mi kell még az élvezethez? (na jó azt most hagyjuk:D)

Waldorf iskola

2008-11-25T19:40:00.003+01:00

Ma egy természetgyógyásznál jártunk Kerekegyházán. Szép környék, nem messze a tanyánktól, amit kinéztünk álmaink otthonának. Én az Uramtól egy hátmasszázst is kaptam ajándékba, és a masszőr hölgytől megtudtam, hogy az ő fia a Kecskeméti Waldorf iskolába jár, és ha megvárjuk, akkor megmutatja nekünk milyen az.
Nagyon kiváncsi lettem, mert komoly fejtörés számomra, hogy hogy fogjuk tudni a jelenlegi oktatási rendszerbe beilleszteni fiacskánkat, vagy hogy egyáltalán akarjuk e. De ma választ kaptunk. Meseszép környék, fás lombos ligetes udvar, értékek, természetes anyagok, minden, amit mi elvárunk egy ilyne intézményről. A hideg ellenére érdemes volt végigsétálni a kerten, és az anyuka beszámolóit hallgatni arról, hogy telik el ott egy tanév. Fényképezőgéppel sajnos nem készültem, mert nem volt betervezve ez alátogatás, pedig lett volna mit fotózni. Újabb érv, amiért azon a környéken szeretnék élni.
Most jött el annak az ideje, hogy a Waldorfszemléletbe kicsit jobban beleállam magam. Babát már varrtam, és fogok is, de most az elméletbe is betekintek.

Lelkem rendje 3.rész: IKEAsztal

2008-11-24T14:21:00.003+01:00

Elkészült az irodám, íme a kép:D Az asztal is és minden rajta levő tároló (kivéve a Honfis bögre) az Ikeából való. Na meg másokat is vettem, de azok másik mesébe tartoznak.

Hordozóhét 1.nap

2008-11-12T23:26:00.002+01:00

Pozitív megerősítés 08.11.07.

2008-11-07T07:45:00.003+01:00

Az őszi napfény utolsó ajándék sugaraiból feltöltődöm, és nem csak a testemet, hanem a szívemet is átmelegíti. Erőt merítek belőle, hogy energikus legyek egész nap, és türlemes.

Hogy fölfrissülj a nagy Egészben, lásd meg az Egészet minden kicsi részben.
	Johann Wolfgang von Goethe

Hálaadás 08.11.06.

2008-11-06T23:15:00.003+01:00

Elég nevetséges dolog lesz a mai hálaadásom témája, de most ez a legerősebb hála bennem:
Köszönöm, hogy elkészült életem első pár saját kötésű zoknija, kicsit csálé, nagyon nem egyforma, de Gergőm szívesen hordja majd éjjel, alváshoz, hogy ne fagyjon meg néha kikandikáló végtagja:D.
Állok neki a következőnek, aminek hamarabb kell elkészülnie, és egyformábbnak kell lennie, mert ajándék lesz. Többet nem árulok el, hogy meglepi maradjon. Persze jövök majd fotókkal, és már előre látom hogy fogtok kinevetni a képtelen "zoknik" miatt:D.

Pozitív megerősítés 08.11.06.

2008-11-06T07:41:00.002+01:00

A tegnap este elmaradt hálaadással kell kezdenem, mert a fogadalmamat már az első este nem sikerült teljesíteni, de most pótlom.

Hálát adok, hogy párommal sikerült még közelebb kerülnünk egymáshoz, és így egyre hatékonyabban tudnunk majd kommunikálni.

Ma nem fogja semmi elrontani a jókedvemet, és sokat fogok tenni a háztartásért, és az elkezdett alkotásim befejezéséért.

Ha tanúi lehetünk egy születésnek, többé nem kérdőjelezzük meg az élet értelmét, egyszerűen tudjuk, hogy van.
	Rosemary Wells

Döntés

2008-11-05T12:57:00.002+01:00

Előző bejegyzésem kicsit talán furcsa, és szokatlan tőlem, de ezután naponta olvashatjátok nálam. Reggel egy pozitív megerősítést, este egy hálaadást. Nem lesz mindig idézet is, mert akkor az már túl sok lenne a jóból.
Elkezdünk az időnkkel is kicsit tudatosabban bánni. Célokat állítunk, kicsiket, nagyobbakat, és nagyon nagyokat.
Dolgozni fogunk a céljainkért, ahogy azt kell, és nem tántoríthat el minket semmi. Most a helyes célok megtalálásán is dolgozunk. Figyelünk magunkra, a hatásokra amik érnek, és igyekszünk megtalálni az utunkat. Ehhez kellenek a megerősítések, a túlzónak tűnő pozitív gondolatok, és a hálaadás. Remélem senki nem fog ezért elmenekülni tőlem. A módszer hatásosságáról természetesen beszámolok a kitartó olvasóimnak.

Pozitív megerősítés 08.11.05.

2008-11-05T07:50:00.002+01:00

Időben érkezem minden hova, összeszedetten, mosolyogva, készen a feladat elvégzésére.

A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás.
	Adam Jackson

Egy kis pótlás

2008-11-02T22:15:00.002+01:00

Kedves Barátom jelezte emilben, hogy nem tudja hogy is végződött fogsztori.
Ott tartottam, hogy még egész jól tartottam magam. De aztán felhívtam a fogorvost, aki a fogszabályzómat is csinálta annó, hogy hát nem nyílik a szám. Ez egy szombati nap volt. Mondta, hogy valahogy még aznap kezdjek el antibiotikumot szedni. Nem kis tortúra árán be is szereztük az ügyeleten a receptet, és a doki még egy ecsetelőt is felírt. Na annak egynek volt értelme. Jól lezsibbasztotta a számat, és el tudtam este aludni. Az antibiotikumot jegeltük a fogammal együtt. Nem akartam bevenni. Hétfőre, mikorra a fogorvossal személyes szotrit is megbeszéltünk, és meg is jelentem. Levágott az inyből, és a lelkemre kötötte, hogy szedjem be az antibiotikumot. Tudtam hogy nem fogom bevenni, de a konfliktus kerülésem itt is felülkerekedett, és csak bólogattam Mikor elmúlt az érzéstelenítés, (20 perc után) a zokogógörcs kerülgetett. Hazaértünk, és azonnal jeget tettünk rá. Akkor tudtam pihenni egy kicsit, és utána jobb lett. Ettem is ebédre paradicsomszószos nokedlit(pradicsom és tésztaimádatom azóta is töretlen), repetát is kértem. Anya sokat segített, és Olivérem is remek fiú volt aznap. Ezután lassan, de javult a dolog. Szerdán még lemondtam az énekórát, mert nem nyílt rendesen a szám, de mára már hült helye hál istennek.
Bízom benne, hogy ezzel vége az ilyen típusú szenvedésem, és hosszú ideig tesznek majd jó szolgálatot ezek a fogak, amikért jól megdolgoztam, de elveimnek megfelelően fájdalomcsillapító nélkül harcoltam végig.
Segítségemre volt a kakukkfűtea, kamillate, jegelés, és a fantasztikus családtagok, akik nem csak elviseltek, de sok terhet levettek a vállamról.

Ide is pottyant egy labda

2008-10-30T18:04:00.002+01:00

Picimel megajándékozott egy játékkal.

Íme a játékszabály:

1. linkeld be a blogodba azt, aki "ezt tette veled!" :-)
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. nézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek nézve

Hét dolog rólam...

1.Az elmúlt napokban nagyon mély vágyak keltek szárnyra a lelkemben, de ezeket leírtam az álmos bejegyzésemben. Most figyelem magamat mi ezeknek az oka. Gyermeki lelkesedés, vagy az előttem álló feladatokhoz ebből kell erőt merítenem.

2. Életemben a legfontosabb személyei: Férjem, kisfiam. Velük, és értük élek.

3. Kedvenc elfoglaltságaim: alkotás kézzel, főzés, beszélgetés, tanulás.

4. Nagyon nehezen vagyok meg a férjecském nélkül, bármiről is legyen szó.

5. Szeretem azt gondolni, hogy sokat teszek a családom, és saját egészségemért. A jövő titka, hogy jól csinálom e.

6. Szeretem egyensúlyban tartani a dolgokat magam körül, de erről már a jelenben is kiderül naponta, hogy nem mindig sikerül.

7. Nehezen szedek össze magamról 7 dolgot, és ez elgondolkoztatott.

A 7 ember pedig akit meghívok Anda, Szazala, Ottis, Gabi(és két mesés gyermeke), Jucuu

Megleptek

2008-10-30T16:09:00.002+01:00

Délelőtt öcsikém egyszer csak azzal jött be, hogy jött hozzám egy hölgy. El sem tudtam képzelni ki lehet az, nem számítottam senkire. Épp elaludt a fiacskám, elkezdtem párom zoknijának utolsó sorait kötni, és a fejemben az ebédet tervezgettem. Kiballagtam. A vadi új védőnénik volt. Csak úgy benézett. Nagyon igyekeztem jó képet vágni a dologhoz, és lestem hogy is néz ki a lakásunk. Tegnap éjfélkor értünk haza. Tegnap előtt este felmostam, de akkoris... szeretem tudni ha várok valakit.
Mosolyogtam, úgy rémlik, és kedvesen elbeszélgettünk. Igyekeztem eleget, igazat, és elvártat mondani, ami nem mindig volt könnyű, de a mosoly, és a kicsit bő lére eresztett mondatok segítettek. Nem mintha komoly titkolni valónk lenne, de pl én nem adom a D vitamint a fiamnak, inkább kiviszem a napra, sokat sokat....Szóba került a téma, de végül a feleletem nélkül átsiklottunk rajta. Megbeszéltük, hogy inkább hétfői napon vigyem a babát mérni, mert akkor kevesebben vannak. Majd távozott. Nem volt vészes, de nem szeretném ha rendszeresen jönne ilyen meglepiből, és azt reméltem a 3 hetente megejtett látogatásaim a tanácsadáson kivédik az ilyesmit.

Bizalmat kaptam

2008-10-27T21:39:00.005+01:00

Drága férjem úgy ítélte meg, hogy mostanában nem csak alkotói vágyam van, hanem alkotok is, és kérésemre, egy szó nélkül megvásárolta nekem a 3 pár zoknira biztosan elegendő fonalat, és a hozzá szükséges kötőtű készletet. Ez a már így sem kis befektetés, egy bónusz újsággal is megtoldotta, ami sajnos németül van, úgyhogy a drága németül tudó barátnőm remélem vállal nekem fordítást, egy egy darabért cserébe:D. Amint hazaértünk fotót is készítettem a szerzeményekről:

Most pedig röpülök Jucuu blgojára, hogy nekiessek a zokninak az ő leírása alapján.
A fonalakról még el kell mondani, hogy a színük, bár az talán látszik is melírozott, és az alapanyaguk meg számomra teljesen meglepő módon bambusz....

Mert álmodni még szabad!!

2008-10-24T21:09:00.003+02:00

....és kell
Drága Ildim felkért erre a remek feladatra, és agyalok erőst.
2009.10.24.
Már a tanyánkon lakunk, belaktuk, sok sok termés gazdagítja az éléskamrát. Fiacskám tesója már nagyon hamar kibújik pocaklakó otthonából. Olivér nagylegény, és imádja tanyán való futkorászást, és várja a kistesót. Apa leginkább otthon dolgozik, és rengeteg időnk van egymásra.

2010.10.24.
Idén már gabonát is arattunk. A méheink rengeteg mézet termelnek, az elmúlt évben sokat alakítottunk még a lakókörnyezetünkön. Alakul a ház körüli kiskert dekorációs funkciója is. Kész a kinti kemencém, így az egész nyarat a friss levegőn töltöm a csemetékkel, és a család legifjabb tagjával a pocakomban, de ő még egy ideig bennmarad. Sok időt töltenek nálunk a nagyszülők, és egyre többet gondolkodnak azon, hogy környékünkre költöznek egy kisebb házba, most hogy a tesómék is kezdenek kiröpülni. Húgom férjhez ment.

2011.09.24.
Anyáék a faluban laknak, bringával gyakran összejárunk. Gyakorlatilag önellátóvá vált a tanyánk. Hugiék valahol Kecskemét környékén laknak, párja ott tölti be álomállását. Tesóm otthon van a gyermekkel, és szakfordításokat csinál. Tervezzük a negyedik babát, és remélem sok barátunk költözik elérhető közelségbe, hogy ne nagyon szóródjunk szét.

Kiváncsian várom Marcsi, Áron és Anda terveit.